Ó, jaj, de fájdalmas kis viccecske jutott eszemben a hétvégén Nagykeszin! Mit csinál egy csomó tűzoltó a kultúrházban? Hát ég a kezük alatt a munka! Bár tréfának elég gyenge meg gyatra, valóságnak nagyon is ütős: szombaton délután a Nagykeszi Önkéntes Tűzoltó Testület „megszállta” a községi művelődési házat: rendezgettek, díszítettek, bójákat helyeztek el, mintha legalábbis az évente szokásos versenyükre készültek volna. Na de hát ez nem járja: milyen tűzoltó megmérettetésre kerülne már sor egy kultúrházban, ahol tiszta falak meg évtizedes, a táncos estékről gazdagon mesélni tudó parketta van? Nos, olyan rendhagyóra. Olyanra, ahol nem a vízé a főszerep, hanem a töké. Ahol nem fecskendővel állnak ki a vértre, hanem faragókéssel és -kanállal, szilvás babzsákkal, színes karikákkal, tekével meg hordozható pókokkal. Íme hát a válasz a fentebb feltett kérdésre: a nagykeszi önkéntes tűzoltók megmutatták, micsoda tökös legények meg leányok lakják a falut!
Milyen jó, hogy vannak alkalmaink, ünnepköreink, amiket nem tudott „megmérgezni” vagy talán finomabb kifejezéssel élve, átszínezni a nyugati propaganda! Ilyenek a mindenszentek, valamint a halottak napjához kapcsolódó, az azt megelőző halloweeni mulatságok, közösségi összejövetelek. Bár a különféle mozikból, könyvekből, de akár még a híradóból is zúdítják Európára az amerikai módit: amikor a gyerekek beöltözve róják este az utcákat, hogy egymást ijesztgessék, és édességek kilóit zsebeljék be a települések lakóitól, itthon szerencsére ez a verzió nem vert gyökeret. Sokkal nagyobb kultusza van azonban a tökfaragásnak: a klasszikus, régóta megszokott, egyszerű formákat ma már kiegészítik a fantázia szárnyalásai, sőt sok esetben művészi darabok is születnek. Ez az elfoglaltság pedig kitűnő táptalaja a családok közös szórakozásának, illetve a programszervezésnek is, hiszen a tökök kivájását, megfaragását pompásan bele lehet ágyazni egy egész délutánt és estét betöltő színes, izgalmas, jókedvtől harsogó rendezvénybe.
„Valaki egyszer megjegyezte, hogy nélkülünk már nem is tudna elképzelni eseményt Nagykeszin. Valóban szinte mindenhol ott vagyunk: a tűzoltás vagy kárelhárítás mellett igyekszünk kivenni a részünket a közösségi megmozdulásokból is olyannyira, hogy a húsvéti és halloweeni ünnepkörhöz kapcsolódó falusi családi napot már hagyományosan a Nagykeszi ÖTT tagjai szervezik és valósítják meg. Pénteken kaptuk meg a kultúrház kulcsát, szerveztünk egy jó brigádot, és jöttünk előkészíteni a terepet: feldíszítettük a nagytermet, a fogadórészt, sőt a bejáratot is, hogy az érkezők máris egyedi hangulatba kerüljenek, sőt egy fotósarkot is berendeztünk a ház előtti parkban – ennek mindig nagy sikere van. Készültünk kézműves sarkakkal, sok ügyességi játékkal, finomságokkal. Természetesen elmaradhatatlan a tökfaragás, este pedig a mozizás”
– sorolta szinte egy szuszra Spitznágel Erzsébet tűzoltó. Valóban nagyon készültek erre a délutánra: már napokkal korábban elárasztották a facebookot bejegyzéseik, plakátjaik, néhány részlet megszellőztetése, ami izgalommal töltötte el a helyi gyerkőcöket. Amiatt sem kellett aggódni, hogy esetleg nem lesz elég tök, amiből lámpások készülhetnek, ugyanis Spitznágel Csilla és Csanaki Adorján és családja nemcsak a megmunkáláshoz szükséges darabokat ajánlották fel a rendezvény szervezőinek, hanem számos látványos dísztök is érkezett a kultúrházba, menő dekorációt biztosítva.
„Készítettünk pontgyűjtő lapokat. Minden állomáson, legyen az kézműveskedés vagy ügyességi játék, pecséteket lehetett szerezni teljesítés után. A betelt lapokat aztán zsákbamacskára váltották. Ez csak egy apró hozzáadott érték, mert a hozzánk érkező gyerekeket nem kell biztatni vagy nógatni: pillanatok alatt belakták a teret, legszívesebben mindent csináltak volna, egyszerre”
– mondta kicsit kifulladva Spitznágel Eliza, miközben éppen a zsákbamacskás tasakokat rejtő dobozzal szlalomozott a lurkók közül, akik örömmel ugráltak felé, hiszen megszerezték az összes pecsétet. Első körben. Az ugyanis teljesen egyértelműen látszott, hogy eszük ágában sincs ezzel abbahagyni a játékot: nem azért jöttek, hogy csendesen ücsörögve lábad lóbáljanak!
A kézműves asztaloknál készültek őszi termésképek, lehetett vágni, színezni, figurákat készíteni, elérhetőek voltak a színes krepp-csodák, sőt még a mókás tetkók is. Az ügyességet pedig szellemes célba dobással, mágussüveg megkarikázásával, kanalas pók-szlalommal és tökös tekével lehetett fitogtatni. Tökfaragásnál a munkamegosztás teljességgel igazságos volt: a gyerkőcök – többségében kiöltött nyelvvel, mert úgy sokkal kreatívabb ötletek születnek – berajzolták, szüleik pedig kivájták a narancssárga gömböket. Huszonnégyet számoltam, már amik kikerültek a „helló Nagykeszi” tábla elé: minden arra járónak mosolyt csalva az arcára. Míg a tökök kivándoroltak, a tűzoltók a kultúrházban mozitermet varázsoltak: a Walt Disney Pictures és a Pixar Animation Studios koprodukciójában készült animációs film, a Coco került a vászonra, kicsit megidézve az ünnepkör nagyon színes, zenés-mulatságos részeit.
Vasárnap aztán ki lehetett pihenni a nagykeszi „Tök jó nap” zsibongó fáradalmait, lehetett élményeket mesélni, és belelesni a naptárba, megszámolni, hány nap van még hátra Mikulásig, amikor ismét égni fog a pompás munka a nagykeszi önkéntes tűzoltók keze alatt.
fotó: Kalmár Csaba, Spitznágel Csilla
