„Tegnap azért nem voltam, mert fájt a hasam. Lehet, hogy napszúrás? Sokat voltam kint a napon. De a táncot tudom, úgyhogy beállok majd én is” – szólított meg – váratlanul – Lukács Ádi, aki „nagy öregként” tért vissza alma materébe, a Füssi Magyar Tanítási Nyelvű Óvodába. Látogatásának oka a Fantázia tábor volt, amin két hónapig ötletelt, gondolkodott, dolgozott a főszervező, Bálint Angelika, az óvoda igazgatónője. De maradjunk még egy kicsit Ádinál, ha már megszólított, bizalmába fogadott, és nemcsak a táborral kapcsolatosan mesélt, hanem a közeljövőt is pedzette. „Ekelbe járok iskolába, szeptemberben már másodikos leszek. Nem várom, nem nagyon szeretem. Túl sokat kell tanulni. Az ovi sokkal jobb volt, itt szerettem.” Tudják, mi következik ebből? Egyrészt az, hogy Füssi Fecskének lenni (a helyi ovisok találó fantázianeve) nagyon jó, másrészt, hogy az intézmény a nevelésen túl életrevaló, közlékeny, kommunikatív gyerkőcöket indít az iskolákba. Biztos alapokra aztán már lehet építkezni.
„Újdonságot szerettem volna: nem egy üres tornaterem vagy kultúrház belsőt, ahol színes ceruzák vannak padokkal, székekkel, fekszünk a talajon és mozizunk, hanem sok gyermekkel megvalósítani valami újat, különlegeset. Újra divatba jött a High School Musical és a Rocktábor – ezek hangulatát igyekeztem belecsempészni ebbe az öt napba. A táborban résztvevő 38 gyermeket korosztály szerinti csoportokba osztottuk: Tökmagok, Kalózok, Csillagok, KinderMaxi, Bosszúállók. A lányok voltak többségben, de a programokat úgy találtam ki és állítottam össze, hogy nemtől függetlenül mindenki megtalálja a számára kedves, izgalmas elfoglaltságokat – ami játék és produktum volt egyben. Készítettünk taposóösvényt, hatalmas FÜSS feliratot, tésztafűzéssel nyári napocskát, autóutat, amit majd az ovisok tudnak kihasználni. Volt homokvárépítés is, amivel tengerparti hangulatot teremtettünk. Foglalkozásainkhoz papír- és textilhulladékot használtunk, akár osb-tábla darabokat, bontott téglát: a gyerekek betekintést nyertek ezáltal az újrahasznosítás rendkívül izgalmas világába is. Az egyik gyerkőc édesapja, Balogh Attila gazdagon támogatta különféle alapanyagokkal a táborunkat”
– tudtam meg Bálint Angelika igazgatónőtől. Kirándulás is belefért a táborba: a Nagyléli-szigetre látogatott el a banda, ahol a kincskeresős játékkal szórakoztatták magukat. Traktoros túra is volt: a füssi vadászházhoz zötyögtek ki a gyerekek. Ott picit vadásszá váltak: kipróbálták a nerfet, a nagyobbak a szélpuskát is. Egy egészségügyi csapat is a táborlakók közé tartozott: jelenlétük nyugalom- és biztonságérzetet adott a szülőknek, nevelőknek egyaránt.
„Atesztációs munkát kívántam készíteni, aminek egyik része maga Füss, azon belül az óvoda, ahol dolgozom. A község természetesen nemcsak az oviról szól, hanem a közösségről, a helyi nyugdíjasokról, fiatal felnőttekről, gyerekekről, akikkel nem találkozom napi szinten, mégis hangyányit része vagyok az életüknek. Gyűjtést szerveztem a faluban: már nem használt dobozokat, labdákat, kiegészítőket kértem: ezekből akartam megeleveníteni Füsst. A mesterséges intelligencia segítségével vázlatokat készítettem, a gyerekek pedig, a kolléganőm segítségével, a tábor harmincperces foglalkozásai alatt megvalósították a terveket, három dimenzióssá tették a doboz-falunkat.”
Péntekre esett a táborzáró: hivatalosak voltak a szülők, hozzátartozók. Nemcsak azért, hogy csemetéjüket hazavigyék, hanem megnézhették az összes alkotást, ami elkészült, ráadásul egy rendkívül dinamikus, vidámságtól robbanó táncprodukciót is végigélvezhettek.
„A zárórendezvényt Big Bumm!-nak neveztem el. A High School Musicalt füssi módon adtuk elő. Átírtam a zenét, párom pedig színpadi technikával – mikroportokkal varázsolt a gyerekekből sztárokat. „Sztárok lehetünk Füssön, két percig!” – hangzik el a dalban. Ezt megelőzően a répamesét adták elő a gyerkőcök angolul, mivel egy vendégpedagógus is részt vett a táborban, aki angolul tanított. Csináltunk egy emlékfalat is: mindenkiről kiválasztottam egyet, a megörökített pillanatfelvételek közül, amelyhez képkeret is készült – a Fantázia tábor élő emlékévé vált."
A Szabad Újság rendszeres olvasóinak ismerős lehet már Bálint Angelika és a Füssi Fecskék. Tudósításaink róluk mindig magukon viselik az innovatív jelzőt, a kalandot, az élményszerzést, a gyermekkor vidám, teljes megélését. A Fantázia tábor sem különbözött ettől a hagyománytól. Elsődleges célja volt a gyerekek kreativitásának, önkifejezésének és fantáziájának fejlesztése. A közösségi élményeken keresztül erősödtek a szociális kompetenciák. És bizony hatékonyan nevelt az önállóságra, a problémamegoldó készségre is. A Big Bumm! produkciói után két kérdés ütötte meg a fülem, mindkettő gyermekhangon csengett: „muszáj hazamenni?” és „jöhetek újra?” Kell-e ennél jobb cégér a Fantázia tábor lelkes csapatának?
fotó: Kalmár Csaba
