A február elejei időpont már lehetővé tette, hogy még világosban érkezzen meg a szép számú közönség, és csodálkozzon rá a takaróponyváktól, állásoktól, munkásoktól immáron mentes, kívül-belül teljesen megújult művelődéi házra. Egy kicsinyke napsütés is derengett még, meg-megcsillanva a méretes szigetelt ablakokon, amelyeket gépi és kézi erők egyesítésével cseréltek. A bejárat előtt kockakövekből kirakva Gúta város címere, mellette két oldalról – mintegy sorfalat állva – robotlámpák: várták a sötétedést, hogy fényszínházuk pompáját felvillantsák. Mert világosban is nagyon szép látvány tárult a szemlélődő elé, ám sötétben, miközben fények és árnyak táncoltak az Adamis Annáról elnevezett intézmény épületén, ámulatba ejtett a színvarázs, amit az Acacia Team programszervező iroda munkatársai biztosítottak, méltó körítést adva az alsó-csallóközi kultúra-ünnepnek.
„Nem csak kőből, habarcsból, téglából meg malterből készült a gútai kultúra háza. Emlékekből épült, és generációk tapsa visszhangzik benne ma is”
– kezdte ünnepi beszédét Halász Béla, Gúta város polgármestere, miután a megújult színházterem vadonatúj plüssülésein helyet foglalt közönség megtekintette az „előtte-utána” videót, melyben elrepülhettünk a múltba, a kultúrház alapkövének letételéhez, az első kapavágásokhoz, a majdani átadóhoz, aztán pedig a visszaszálltunk a jelenbe, a felújítás minden egyes pontjához, üteméhez.
„Itt voltak az első fellépések, a közösségi ünnepek, itt szövődtek az első szerelmek”
– utalt a város első embere a művelődési háznak a város életében betöltött központi szerepére. Szerencsére olyan épületről beszélhetünk, amelyhez talán minden egyes városlakónak fűződik valamilyen – jó – emléke, élménye, így akkor is szeretettel és megbecsüléssel fordultak felé, amikor az idő már egyre komolyabb nyomokat hagyott rajta, amikor napról-napra egyértelműbbé vált, hogy a kisebb foltozások, javítgatások már nem elegendőek: átfogó, teljes körű felújításra van szükség, mert ahogyan minden, úgy a kultúra, a művelődés, és az ezekhez való hozzáállás és elvárások is változnak.
Több mint 1,4 millió eurós ráfordítással teljesen megújult az Adamis Anna Városi Művelődési Központ. Megújultak a nyílászárók, a tető, a külső-, a belső-, a fal- és a pinceszigetelés is. Felújították az öltözőket, a szociális helyiségeket, új fűtési rendszer került beszerelésre, valamint korszerű világítás a házban. És, ahogyan már említettük, megújult a színházterem is. Kézzel foghatóan és lélekben is új korszak kezdődött a gútaiak fő kulturális terében.
„Köszönöm, hogy szeretnek, ez a szeretet kölcsönös!”
– üzent Gúta város közösségének Adamis Anna, aki egészségügyi állapota miatt nem tudott jelen lenni az ünnepségen, ám nem feledkezett meg az alsó-csallóközi mezővárosról, mely megtiszteltetésnek érezte, hogy művelődési háza a neves művésznő nevét vehette fel.
„Megújítottuk a kultúra házát, hogy szolgálja a jelen és jövő nemzedékeit. Itt, ezen falak között, ezen a színpadon, ezekben a terekben nőnek majd fel azok a gyerekek, akik formálni fogják a jövőt. Ha van tere az álmoknak, lehetőség adódik azok megvalósítására. Legyen hát ez a művelődési ház a találkozások színtere, az előadások színpada, a közösség nappalija. Töltsük meg lélekkel, hittel, alkotással és a közös jövővel”
– zárta szavait Halász Béla polgármester, akit a színpadon Venyercsan Pál, a pozsonyi Liszt Intézet igazgatója követett, Balogh Csaba, Magyarország pozsonyi nagykövetének szavait tolmácsolta.
„A kultúra, amiben felnövünk, önazonosságunk része. Ennek egyik legfontosabb ága a nemzeti kultúra: mindannyiunk számára fontos a történelmi jelrendszer megértése. Kívánom, hogy Gúta város lakossága a megújult kulturális teret a közösség erősítésére használja.”
Mayer János, az Adamis Anna VMK igazgatója összefoglalta az intézmény múltját és jelenét, majd a közönség az ünnephez méltó gálaműsort élvezhette, részesévé válva a polgármester által meghirdetett új korszaknak.
fotó: Kalmár Csaba
