Ezt a csicsói Mikulást el tudnám képzelni egy céges bulin! Persze, mielőtt még magára öltené jelmezét, belopózna a nagyfőnök irodájába, és annak páncélszekrényéből felmarkolna egy jókora kötegnyi kétszáz euróst. Azt elrejtené a zsákjában, aztán ugyanazt a tornamutatványt produkálná, mint a csicsói kultúrházban, december 6-án, Mikulás napján. Történt ugyanis, hogy a lelkes szakállas, amint meglátta, hogy a ház gyakorlatilag zsúfolásig megtelt, hogy önmagának is csak nehezen tud utat vágni a színpad felé, belemarkolt puttonya terhébe – jelen esetben a színes szaloncukrokba –, és csak dobálta és szórta lelkesen: boldog-boldogtalant találva kobakon, vállon. Isten tartsa meg jó szokását egy céges bulin vagy bankrablás után – suttogtam magam elé elképedve, miközben próbáltam lefotózni a Mikulási cukoresőt.
Tényleg olyan volt, mint egy népünnepély! A kultúrház megközelítése még autóval is könnyen ment, ám a parkolni vágyóknak már sokkal több ravaszságra volt szükségük, hiszen a ház széles sugarában szinte minden tapl-, jobban mondva „autóalatnyi” hely foglalt volt már. Bevallom, ha nem az alsó-csallóközi faluban lettem volna, hanem egy városban, ahol éber rendőrök figyelik a fűszálak minden rezdülését, nem mertem volna az autóm ott hagyni, ahol, lévén – jobban megnézve – mindennek is az útjában voltam. De így utólag – és most nem túlzok, de tényleg – azt mondom, még ha kaptam volna egy kis mikuláscsomagot a szélvédőmre, a hangulat akkor is kárpótolt volna!
A kultúrház bejárata mellett a csicsói ÖTT karácsonyra feldíszített pompás tűzoltóautója, kicsit beljebb, féltető alatt pedig maguk a lánglovagok: egy katlant körülállva, nagyszerű hangulatban, vendégváróan. Odabent fotófal: próbáltam megszámolni, hány lufiból készült az alkalmi girland, de valahol 16 és 20 között mindig elveszítettem a fonalat, mert az attrakció igen népszerűnek bizonyult. A nagyteremben pedig a már megszokott karácsonyi vásár. Lakásdekorációk, karácsonyi díszek, dizájn mézeskalácsok, sütik és pogácsák, ékszerek és varázslatos amigurumik, mézek meg grillázsok, sőt még a csicsói Gáspár Sámuel Alapiskola és Óvoda Évkönyve is beszerezhető volt.
A Mikulás ünnepség nyitányát Kéri Denisa szolgáltatta. Sokszor, sokfelé találkoztunk már a csinos előadóművésszel, és mindig eszembe jut ugyanaz a kérdés: vajon hány kosztümje, jelmeze lehet otthon? Most épp karácsonyi manóként érkezett a csicsói gyermekseregbe, és táncoltatta, ugráltatta, énekeltette meg a kicsiket, sőt még egy buborékfúvó is előkerült, örömére gyermeknek, szülőnek egyaránt. A műsor folytatódott: a Caritas énekkar tagjai – szó szerint – színesítették az ünnepséget, őket a színpadon a Gáspár Sámuel Alapiskola és Óvoda növendékei követték, akiket a Mikulás ott helyben megajándékozott a kiváló szereplésért.
Szóltam már a csicsói tűzoltókról, akik a legjobb falatokkal járultak hozzá a Mikulás ünnepséghez, és, ahogy megtudtam, este csatlakoztak hozzájuk a komáromfüssi ÖTT tagjai is, hogy együtt örüljenek a december első olyan napjának, amikor megtapasztalható, mennyire jó érzés szeretetet, örömet adni másoknak.
fotó: Kalmár Csaba, Farkas Károly fb
