Ki vele: ki simogatott már csacsi orrot? Ki érezte már a szamarak mókás szaglószervének szinte plüsshöz hasonló puhaságát? Ki nézett közben bele a barátságos, hálás, hatalmas, barna szemekbe? Kit késztetett vicces fülforgatásuk kacagásra? És ki gondolt arra, milyen jól ellene a Füles az udvaron, a hátsó kertben? Hogy mennyien osztoztak gondolatmenetemben, nem tudom, azt viszont igen, hogy az istálló első karámjában tanyázó két csacsi gyorsan a látogatók kedvencévé vált. No de azért a többi, kézhez szoktatott háztáji állatka sem kellett nélkülözze a figyelmet. Kétségtelen: a jószágok voltak a Nagyléli Gyermeknap legkedveltebb attrakciói.
Azt azért mindenképpen el kell mondani a helyszínről, aki nem ismerné még, hogy Nagylél kifejezetten helyzeti előnyből indul, amikor gyermeknapot szerveznek, vagy éppen az Ökofarm nyílt napját, hiszen manapság, amikor még a falusi portákon is inkább a mindent elárasztó betonfelületek kerültek többségbe, üdítő színfolt a minél több zöld, a szalmán való gyaloglás, a futkározó baromfi, a vészjóslóan sziszegő gúnár, az emberek közé merészkedő, kíváncsi gólya, a fejüket billegető barik meg gidák, a vidáman röhögő lovak és sziesztájukban is fennkölt bocik. A közigazgatásilag Csallóközaranyoshoz tartozó Nagylél, ami – az előbb említett faluval ellentétben – a 63-as számú főút bal oldalán található (Pozsonyba menő irányt véve alapul), csupán pár házzal rendelkezik, ami azonban mégis kiemeli és magasra teszi a természetkedvelők népszerűségi listáján, az a településhez tartozó sziget, a maga csodálatos látványaival, nagyságával, érintetlenségével és kifutásával a Dunára. A gyermeknapi banzájt a Ökofarmon és az általuk üzemeltetett kemping sarkában, valamint a sziget hatalmas fái és a Duna hullámai között rendezték.
A már említett állatsimogatáson kívül lehetőség adódott közelebbről is barátkozni a négylábúakkal, elsősorban a lovakkal: a gyerekek sorban álltak, türelmesen kivárva, míg az ő fejükre került a védősisak, és némi segítséggel nyeregbe pattanhattak, hogy a sétára, kicsi ügetésre kiképzett pacik hátáról figyelhessék a környéket és pózolhassanak szüleiknek az emlékfotók elkészítéséhez.
Közben a kemping árnyas fái alatt is folytak a programok: az arcfestés igazán nyerő volt: élethű kutyusokká, cicákká váltak a pár perces munkálatot bevállaló gyerekek, és ezen a napon a szivárványos égbolt-portréval is többen menőztek. Volt óriás puzzle: fákkal, bokrokkal és madarakkal színesített tájképet lehetett kirakni. Rajzolásra, festésre is nyílt alkalom; akik pedig kicsi elfáradtak az önfeledt játékban, az Ökofarm különleges pihenő alkalmatosságain, a dunai halakat formázó kisebb-nagyobb plüss párnákon nyújtózhattak el.
Ugyanide sereglettek a szülők is: csábító volt a bográcsban főtt gulyás és a grillen sült sajtok illata. A farm a hétköznapokon is kínált, helyi gazdaságból származó tejtermékekkel is betárazott: nagyléli tejet és sajtokat lehetett kóstolni és vásárolni.
A sziget mindeközben olyan volt, mint egy hangyaboly: örömkiáltások fogadták a ponyvázott kocsit, és az azt húzó pompás lovakat, akik ugyan kissé zötyögős, ám látványban és élményben igazán gazdag útra röpítették az érdeklődőket, jókora kört téve a zöldbe robbant természet ölén. Ugyanekkor a Duna partján is tömeg csoportosult: gyerekek és felnőttek is magukra húzták a mentőmellényt, melynek viselete kötelező volt a motorcsónakba lépéshez. A folyó hullámain dobálózva részesültek az utazók megismételhetetlen látványban: innen teljesen más arcát mutatta a varázslatos Nagyléli-sziget.
A gyermeknap szervezői a szuvenírekre is gondoltak, hogy az első Nagyléli Gyermeknap emlékei ne csak a szívekben maradjanak meg. A Pozsonyi Regionális Természetvédelmi Egyesület (BROZ) klassz pólóit, sildes sapkáit, vászontáskáit lehetett megvásárolni, valamint az egészen egyedi, a Nagyléli-sziget élővilágát bemutató matrica tetoválások is nagyon kelendőek voltak. A helyszínre érkező autók rendszámtáblái pedig arról árulkodtak, hogy a Nagyléli-sziget jó hírneve már túlszárnyalta a régiós határokat: sokan több napra is érkeznek, hogy ne csak pár órán keresztül szívhassák magukba a hely kínálta békét és természetszeretetet.
fotó: Kalmár Csaba
