A csütörtöki heves esőzést pénteken borult ég követte. Itt-ott, főként a reggeli órákban még volt szitálás, sőt egy kis eső is: ami még a felhőkben maradt, ránk csavarták. Délutánra azonban már megnyugodott az időjárás: elállt a szél is, sőt a szürke gomolyok közül előkukucskált a lemenő Nap, mintegy elköszönve. Hol is lehetne fenségesebben élvezni ezt a látványt, mint Komárom temetőinek egyikében?
Negyedik alkalommal szervezte meg Ryšavý Boldizsár kőfaragó, a komáromi református, evangélikus és zsidó temetők gondnoka a Temetők éjszakáját. Az érdeklődés jelentős volt, hiszen ez nem egyszerű temetői séta, hanem mindig kiderülnek titkok, napvilágot látnak olyan információk is, amikről azoknak sem volt talán fogalmuk, akik naponta útba ejtik a sírkertet, hozzátartozóikhoz érkezve. Az idegenvezetésért és a történelmi múltba tekintésért Vanya Péter, a Duna Menti Múzeum történésze volt a felelős.
Az első út a zsidó temetőbe vezetett. Ez igazi kuriózum, hiszen kevesen mondhatják el, hogy jártak már a falain belül. Pétertől megtudtuk, hogy Komárom területén már az ókorban is voltak zsidók. Korábban a mai Vág-hídon túl, Ógyalla irányában volt a temetőjük, 1791-ben hozták létre a mai helyen állót. Ennek viszont legrégebbi részét elbontották, ott épült meg ugyanis a négysávos felüljáró. A legrégebbi sírkövek is megvannak még, de csak falnak támasztva, nem kiállítva. Az egyik leghíresebb személyiség, aki a komáromi zsidó temetőben nyugszik, dr. Schnitzer Ármin főrabbi, a komáromi Jókai Egyesület egykori alelnöke.
A csapat ezután az evangélikus, a református, végül pedig a katolikus temetőben tett egy helytörténeti előadásnak is beillő sétát. Ahogyan Ryšavý Boldizsár, azaz Boldi korábban a Szabad Újságnak nyilatkozta: nagyon sok neves, nagylelkű személyiség nyugszik a komáromi temetők valamelyikében. Kezdeményezte, hogy minden évben jelöljenek ki közülük egyet, aki megkapja a zöld jelzést, tehát sírja védetté válik. Ezzel azt a célt szolgálnák, hogy jobban megismertessék a város közönségével mindazokat, akik bármilyen formában hozzájárultak Komárom jó hírnevének öregbítéséhez.
Az idei Temetők éjszakája séta a 100 ima kápolnájától indult, hagyományt teremtve: mostantól mindig ez a helyszín szolgál majd kiindulási pontként. Idén más apropója is volt. Két éve hozta létre Boldi a kápolnát (portálunk is beszámolt róla, valamint a Remény hetilap olvasói is nyomon követhették az átadását), az átadó ünnepségen pedig őt magát is meglepte egy komáromi hölgy, amikor hozzálépett, és csendesen elmesélt neki egy történetet. Poló Irén volt, lánykori nevén Pavlicsek. Az ő szülei: Pavlicsek Lajos és Mária voltak a 100 ima kápolnája területén egykor működött rác temető utolsó gondnokai, 1950-től egészen a temető felszámolásáig, 1974-ig. Ünnepi méltató beszédében Less Károly rámutatott, a házaspár áldozatos munkája a halódó, kissé talán romos temetőből méltó nyughelyet varázsolt, visszaadva régi fényét. „Emlékük örök példa a közösség szolgálatára és a múlt iránti tiszteletre” – hirdeti az utolsó temetőgondnokoknak emléket állító tábla a 100 ima kápolnájának falán, melyet Ryšavý Boldi állíttatott, s mely a könnyekig meghatotta jelenlévő lányukat.
fotó: Kalmár Csaba
