Bármennyire szeretnénk túllépni Trianon traumáján, nem tehetjük, amíg annak következményei napjainkban is befolyással vannak életünkre. Nem feltétlenül a százhat esztendővel ezelőtt elszenvedett területi, gazdasági, népességi veszteségekre kell gondolnunk. Sokkal inkább arra a tényre, hogy még a 21. században is idegenként kezelnek saját szülőföldünkön. Ebből fakadnak a nyelvtörvények, a jogos tulajdonosok jussának tudatos megtagadása, a válságos politikai időszakokban figyelemelterelésként előkapott „magyar-kártya.” Sajnos ennek a jegyében is zajlott Bősön a június negyedik napján megtartott emlékezés, mely a Csemadok székház melletti téren zajlott.
A nemzeti-, valamint a székely himnusz hangjaival emelkedett fel a háromszínű lobogó – természetesen csupán a rúd feléig, ahogy az gyász esetén szokás. A megjelenteket Nagy Anikó, a kulturális szövetség helyi alapszervezetének elnöke köszöntötte, majd Fenes Iván polgármester kapott szót.
Mondanivalójának napi időszerűsége volt, hiszen egy ötven esztendős törvényre hivatkozva, az illetékes hatóságok – környezetvédelmi okokra hivatkozva – megtorpedózni kívánják a városi rendezvények megtartásának lehetőségét. Ezek nagyobb része a magyar nemzeti hovatartozás jegyében szerveződik, s ez egyre többek érzékenységét látszik erősen bántani… Az ügy adminisztratív megoldása folyamatban van.
Ezt követően került sor a Hangraforgó verséneklő páros műsorára, mely megzenésített verseket sorakoztatott fel. Ezeknek mindegyike a Trianonnal kapcsolatos szomorúságot és haragot tolmácsolta.
A korai est folyamán sor került még a honfoglalási emlékmű, valamint a zászlórúd talapzatán elhelyezett tábla megkoszorúzására – nem utolsó sorban pedig a történelmi Magyarország térképén elhelyezett mécsesek meggyújtására.
fotó: Mészáros Péter
