Hát persze, hogy Tündérkert! Hiszen itt vagyunk a Csallóköz dél-keleti csücskében, a kincses sziget legutolsó szegletében. Itt ér össze a Vág és a Duna, képezve egy örök versenyt: melyik az erősebb, melyik hulláma csillogóbb, melyik öleli át először a másikat? Ha innen, Komáromból csak egy lépést is teszünk keletebbre, már a Dunamentén találjuk magunkat, hátrahagyva a Csallóközt, minden szépségével. A csallóközi ember Tündér Ilonát a helyi mondavilág és mitológia legfontosabb alakjának tartja. Az ő személye, a környék varázsa, csodái és megdöbbentő jelenségei hívták életre a fogalmat: Tündérkert. Annyi mese, annyi varázslat, titok és misztikum övezi ezt a fantasztikus teret, amennyinek megismeréséhez talán egy emberöltő is kevés lenne. De azért meg lehet próbálni, de azért meg kell próbálni! Átadni magunkat szívvel és lélekkel mindannak a szépnek, amit a Tündérkert kínál. Beleolvadni a tájba, bekecsként magunkra ölteni eleink életét, mindennapjait, tanulni, művelni hagyományaikat. Szerencsére sokan vannak, akik ismerik ezeket a titkokat, furfangokat, és tovább is adják őket. Mint a Tündérkert népművészeti tábor. Tele kalanddal, élménnyel.
Pár méterrel a földfelszín alatt, egy boltíves „pincezugban” ültünk le Horváth Marika táborvezetővel. Bár ez így elsőre igencsak sejtelmesen hangzik, nem maradok ennél a hangulatnál. Hiszen öröm és büszkeség számomra, a gasztronómia szerelmesének, hogy így, nyárutón másként is bemutathatom kedvenc komáromi klubomat, a RÉV – Magyar Kultúra Házát. Most nem ételkülönlegességekről mesélek, nem Európa kulináris térképének vörös betűs tájegységein a mesterséget elsajátító szakácsokról. Nem koncertekről és fesztiválokról, nem előadásokról és beszélgetésekről. Sokkal inkább egy csapat gyermekről, akik – képzeljék – napról napra többen vannak, igazolván a tant: jó példa ragadós! A Komáromi FolkFészek Népművészeti Műhely által szervezett, és a Korpás György (a Feszty Áprád Kamara Néptáncegyüttes csoportvezetője)-Illés Gábor (a Hárompatak zenekar zenésze) duó ötlete alapján nyolc évvel ezelőtt debütált Tündérkert népművészeti tábor látott vendégül, kiadós RÉV-es ebéd után.
„A tábor három napos, és elsősorban kézműveskedésre épít. De nem akármilyenre ám! Kifejezetten fontos számunkra, hogy a táborba érkező gyerekek a természetes anyagokkal ismerkedjenek meg, ezeket használják fel a régi mesterségek felelevenítése közben. Hagyományőrzést és -éltetést tűztünk a zászlónkra, és ehhez minden évben ragaszkodunk is. Sokat játszunk, táncolunk és énekelünk. A tábor állandó vendége Korpás Éva, aki nagyon élvezetesen mutatja be a résztvevőknek a népdalt, és csalogatja elő a gyermektorkokból a boldogság hangjait”
– tudtam meg Horváth Marikától, akivel egy olyan asztalhoz ültünk le, ami zsúfolásig volt telerakva mindenféle üvegedénnyel, tégellyel, keverőlapátkákkal. Volt ott szárított gyógynövény is zománcos tálban, nagy szemű só szóróedényben.

„A kézműves foglalkozásokat Csíki Virág és Sári Adél vezeti. Mindketten a népi kismesterségek szakoktatói, emellett mesemondók is.
A tábor szerdán kezdődött, és mivel a tavalyi évhez képest több gyermek érkezett, két csoportba osztottuk őket. Az egyik csoport épp gyapjúnemezeléssel foglalkozott: idén tündérlánykák és kackiás legények születtek a gyapjú-víz-szappan hármasból. Nem egyszerű folyamat, hiszen minden testrészt külön kell nemezelni, aztán összeállítani.

Ez alatt háromféle technikát is elsajátíthatnak: a fej gömbölyítését, a kezek és lábak sodrását, laptechnikával készül a tündér ruhája, a kalap pedig az üreges tárgy elkészítésének módjával történik. A tündér egyes darabjait saját kezűleg varrják össze tűvel és cérnával.
Idén először natúr kozmetikumokat (fürdősót, fürdőbombát és varázskenőcsöt) is készítettek a gyerekek. Meg kell mondjam, nagyon élvezték a folyamatot. A készítés minden érzékszervükre hatott, nemcsak az illatokat, hanem az egyes anyagok különböző textúráját is megtapasztalták.”
Mielőtt beléptem volna a pinceklubba, annak bejáratában, a lépcső alján összefutottam Csíki Virággal. Épp langyos-meleg vízzel teli öblös tálakat, vajlingokat pakolt az asztalokra, melléjük tányérkákon illatos tömbszappanokat.
„Nemezelni fogunk a gyerekekkel, nagyon élvezik ezt a foglalkozást, érdeklődőek, sokat kérdeznek”
– hangzott el előzetesben, majd viccelődtünk még pár másodperc erejéig a régmúlt történetein, amikor a szappan bizony a csúnyán beszélők szájának „tisztára mosására” is szolgált.
Akik épp nem nemezeltek, gyapjúfonalból szőtt tarisznyát és kulcstartót készítettek. A fentebb már említett két oktató, Csíki Virág és Sári Adél azonban nemcsak a gyerekek kézügyességét, általa kreativitását fejlesztette, hanem élőszavas mesemondásaiknak hála a résztvevők fantáziája is hatalmasat tágult. Hogy mi kell ehhez a foglalkozáshoz? Meglestem: egy lelkes mesélő, néhány ülőpárna és megannyi csillogó szempár. Utóbbiak tulajdonosai teljesen átszellemültek. Már-már tátott szájjal hallgatták a történetet, kalandoztak gondolatban meseszerű vidékeken.
„A háromnapos alkotótábort péntek délután nyilvános táborzáróval fejeztük be, amelyre a szülőket és minden érdeklődőt szeretettel vártunk. Kiállítást rendeztünk az elkészített tárgyakból, majd az élőszavas mesemondást követően táncházzal zártuk a tábort. Moldvait muzsikált a Hárompatak zenekar, a táncházat Angyal Réka vezette”
– tudtam meg Marikától. Kiegészítette, hogy nem csak Komáromból érkeztek a tábor résztvevői. Voltak Dél-Komáromból, Madarról, Hetényről, Marcelházáról. Korpás György ötletgazda elárulta, volt egy vágyuk-szándékuk még a legelején, amikor útjára indították nyolc évvel ezelőtt a Tündérkert népművészeti tábort: egyfajta utánpótlás toborzás. Annyira megszerettetni a gyerekekkel a népi hagyományokat, hogy aztán aztokat művelni kívánják később is. A terv bevált: többen is „elszegődtek” a helyi néptánccsoportokhoz, hogy újra meg újra megéljék a hagyományok nagyszerűségét.
Tündérkert pedig volt, van, lesz. Akkor is, ha a Csallóközről beszélünk, akkor is, ha a RÉV-ben összegyűlt, nyárbúcsúztató táborról. Mert annak főszereplői, a mindenre kíváncsi és mindenre nyitott lurkók minden évben ott toporognak az ajtóban, alig várva, hogy bebocsátást nyerjenek, és megélhessék a népi alkotás élményét.
fotó: Kalmár Csaba, Horváth Marika
