Hiába ugatott, dühösködött Róka, a bolyhos terelőkutya, a kecskék, melyek között volt egészen pofás séróval megáldott is, mindent megtettek, hogy megnyerjék a palánkjukhoz közellépő emberek tetszését, mert így bizony gyorsan ürült az odakészített ládából a karalábé, a sárgarépa meg a zöldségek levelei. És valóban, mintha tanítva lettek volna a jószágok: két lábra álltak, fejüket kidugták, egy-egy finomabb falat reményében mosolyhoz hasonló fintorba húzták pofijukat, és még a simogatástól sem riadtak vissza. Igazi ezermesterek voltak (mint derék ősük, Mekk Elek) a kajakunyerálásban. Az egyik látogató viszont már a jövőjüket látta: „van otthon egy receptem kecskesültre”.
A Komárom melletti, közigazgatásilag a városhoz tartozó Kabátfalun található Zoo Farm már délután háromkor kitehette volna a „Megtelt” táblát, olyan sokan látogattak ki a családi napra, amely sok-sok játékot, felfedezést, izgalmat, kalandot, finomságot és közösségi jó érzést ígért. Kora délután tárta szélesre kapuit, és rögtön játékra invitálta a gyerekeket: a fűben, a magaslesek közelében, kennelek mellett, szalmabálák szomszédságában megannyi kincs lett elrejtve. Gyerekzsivaj, a felfedezés és a megtalálás örömhangjai keveredtek a kecskék és birkák mekegésével, bégetésével. Mert ugyan nagyon színes programmal készült a farm, a fő attrakció mégis az állatok meglátogatása volt. Valljuk meg őszintén: szükséges. Régen még a városok családi házas övezeteiben is sok háziállattal lehetett találkozni, faluhelyen meg furcsának és ijesztőnek tetszett a haszonállatoktól mentes porta, ám manapság szinte már csak állatkertekben, állatparkokban és simogatókban látni őket. A kecskéken kívül tömegek csoportosultak a lámánál és a tevénél is, Csacsi, a szamár, illetve a minipóni meg a délceg lovacska is sok simogatást, finom almát kapott. Ugyanez volt a csemegéje a két emunak is: sokan nem mertek a közelükbe menni, vagy csőrükbe ételt adni, tartván a futómadár erejétől. Pedig nem kellett volna félni: az emunak puha csőre van, nem okoz sérülést akkor sem, ha az ember a tenyeréből eteti. Volt még fácán meg nyuszi is: igaz, ők csibeháló mögül pislogtak a nézelődőkre.
A farm hátsó részében a tulajdonos, Ryšavý Boldi már előre elkészítette a máglyát, melyet este gyújtottak be. „Aki átugorja, kap két cukorkát” – viccelődött a köré sereglett gyerekekkel, akik azonban egészen komoly tekintettel kezdték méregetni a farakást, mely jobb esetben 4-5-ször akkora volt, mint ők maguk. Ugyanitt csilingelt indulásra a kisvonat is, amivel egy kissé ugyan zötyögős, ám mindenképp vidám kört lehetett tenni, és az ugrálóvárat is itt állították fel: stílusosan ez is állatos volt, egy dinót formázott pálmafás közegben.
S mivel kalandokat is ígért a családi nap, hát volt is belőle elég! Nem sokkal három után megérkeztek a hetényi tűzoltók. Először „felkínálták” járgányukat, amibe be lehetett ülni, felszerelését fel lehetett fedezni, majd a gyerekek a lánglovakkal együtt próbálhatták ki a tűzoltás tudományát, az előre elkészített tűzfészken.
A Zoo Farmra ellátogatott a Barátságos Pókember is – a gyerekek nagy kedvence: több kisfiú eleve Spidermannek öltözve érkezett a helyszínre, mutatván, hogy sorsközösséget vállalnak a szuperhőssel –, akivel fogócskázni, bújócskázni is lehetett. Utóbbi játék a farmon nem kis kihívást jelentett, ugyanis tényleg zegzugos a helyszín: megannyi remek búvóhellyel szolgál. A nap zárásaként begyújtották a máglyát is: fénye és füstje messzire vitte a Zoo Farm Családi napjának hírét és vidámságát.
fotó: Kalmár Csaba
