Az a baj, hogy ha „de jure” gondolunk bele, akkor – bármennyire nem áll is rá a szánk – azt kell kijelentenünk, hogy csütörtökön, délután két óra előtt száznál is több kollektív bűnös gyűlt össze az apácaszakállasi kultúrháznál. És most kéne annak következni, hogy „de facto” ez az állítás hamis. Csakhogy! Az 1945. április 5-én kiadott kassai kormányprogram, melyben rögzítve lett, hogy az ország területén élő magyar és német nemzetiségű lakosság kollektív bűnös, mind a mai napig nem lett eltörölve, életben van. Szlovák (és gyakran – bármilyen szégyen – magyar is) politikusok csak legyintenek, azt mondják, az már a múlt, csak papír meg tinta, semmi egyéb. Amikor azonban a Beneš-dekrétumok hatályon kívül helyezésére szólítják fel őket, máris és mégis elkezdenek ragaszkodni a papírhoz meg a tintához, mint a törvény megtestesítőihez. Az apácaszakállasi kultúrház előtt száznál is több érdeklődő gyűlt össze, megemlékezni. Kollektív bűnösök kollektív bűnösökről.
Ferenczi Gabriella pedagógus vezetésével az ekecsi Arany János Alapiskola diákjai mutattak be szívhez szóló műsort énekkel, szavalattal a Felvidékről kitelepítettek emléknapján. Eszembe jutott közben egy gondolat, hiszen sokfelé járok, sok hasonló műsort látok: vagy a felkészítő pedagógus rendkívül lelkiismeretes és kiváló előadói tehetségekkel bír, ez alapján készítve fel a tanulókat, vagy pedig a gyerekeknek éppolyan fontos volt a megemlékezés, és az, hogy szívből, lélekből adják elő a választott tételeket. Mert ez történt Apácaszakállason! Leesett az állam, és úgy is maradt, amikor a hosszú költeményt fejből szavalta a csöpp kislány, hangjában erő, feszültség és elkötelezettség. Forradalmi volt. És társai ugyanúgy: minden hang, minden pillantás, minden üzenet a helyén volt.
A megemlékezés ünnepi szónoka Somogyi Alfréd, helyi tiszteletes volt. Emlékeztetett, sok minden történt az eltelt 80 év alatt, sok minden megváltozott.
„A 80 évvel ezelőtt élők keményebbek, terhelhetőbbek voltak. A nagy háború után nekik kellett építkezni: utakat csinálni, gyárakat, házakat felhúzni meg iskolát, kultúrházat, templomot akár. Emlékszem még gyermekként az előző rendszer úgynevezett „Z-akciójára”, mely arról szólt, hogy a szülők ásót, lapátot, talicskát ragadtak, és mentek a faluban betonozni az iskola pályáját. Vajon, ha most, például szombatra meghirdetnénk egy ilyen brigádot, hányan jönnének el, hogy a közösség érdekében dolgozzanak? És hányan lennének a morgolódók, a panaszkodók, a követelőzők? Bizony, ki kell mondanunk, és el kell ismernünk: leginkább mi, emberek változtunk nagyot, és nem feltétlenül jó irányban az elmúlt 80 év alatt”
– a tiszteletes szavai sokakat elgondolkodtattak. Némi történelmi visszatekintéssel folytatta, utalva arra, hogy az 1945-ös kassai kormányprogram nem Kassán született, hanem Moszkvában, és az akkor Angliában élő Edvard Beneš fejéből pattantak ki.
„Mekkora nagy volt e témában az egyetértés a londoni demokrácia és a moszkvai kommunizmus között!”
– utalt Somogyi arra a nem elhanyagolható tényre, hogy ha érdekük úgy diktálja, a politikai irányvonalak nagyon is meg tudják találni az egymáshoz közeledés lehetőségeit. Nagy kár, hogy ezt az esetek döntő többségében nem a jó irány követésére használják.
Beszédében felidézte, hogy az akkori döntéshozók Csehszlovákiából homogén szláv államot kívántak létrehozni: a magyarok és németek nemkívánatossá váltak. Elindultak a kitelepítések. A vagyon, a ház, a telek kellett, csak a benne lakó nem szlávok nem. Elindult a reszlovakizáció is: aki emellett döntött, maradhatott a házában, élhette az életét, de semmilyen nemzetiségi elvárása nem lehetett. Még szép: hiszen már szlováknak számított.
„80 év alatt sok minden történt, sok minden megváltozott. De a velünk szembeni bizalmatlanság, a magyargyűlölet ugyanúgy megmaradt. Hallgassuk csak meg a bekiabálásokat, ha a DAC focicsapat pályára lép. Vagy tekintsünk vissza csak pár hónapot, amikor Pozsonyban azért késeltek meg egy fiatalt, mert magyarul beszélt! A többségi nemzet politikusai csak legyintettek, és igyekeztek elbagatellizálni azzal, hogy rossz emberek mindig is voltak, vannak, lesznek. Fájó kimondani, de sajnos tény: a szlovákiai magyar nemzeti kisebbség továbbra is nemzetbiztonsági kockázatot jelent a többségi nemzet vezetői szemében!”
Zárszavában Somogyi Alfréd tiszteletes utalt a Magyar Szövetség párt kassai ülésére, mely direkt ugyanabban az épületben, ugyanabban a helyiségben történt, ahol 1945-ben kihirdették a kassai kormányprogramot. Anno 13 pontot fogadtak el Benešék, mely aztán lelkileg megnyomorította a felvidéki magyar lelkeket. Most, a Magyar Szövetség párt szintén elfogadott 13 pontot, s abból a legutolsó: a dekrétumok azonnali hatályon kívül helyezése! Azért, hogy a kitelepítettek emléktábláinál, emlékműveinél történő megemlékezéseken már ne kollektív bűnösökként jelenjünk meg!
fotó: Kalmár Csaba
