„Valótlan lenne azt állítani, hogy a háború eszkalációja nem következhet be. Azt tudjuk a történelemből, hogy semmit nem szabad kizárni, de mára már ennek a lehetősége – szerencsére – minimálisra csökkent. Ne legyenek illúzióink: 2025-ben egyszerűen nem menne végbe világháború nukleáris fegyverek bevetése nélkül. Viszont manapság nincs olyan felelős orosz vezető, aki atomról beszélne. Kína és India szintén elutasítják ennek lehetőségét, ahogyan Amerika is azon dolgozik, hogy a téma még szóban se merüljön fel” – nyugtatta meg közönségét Rácz Adrás hadtörténész, Oroszország-szakértő, a Német Külpolitikai Társaság (DGAP) vezető szakértője. A beszélgetés apropója a Kikötő – Polgári szalon idei első alkalma volt: esélylatolgatás a béke szemszögéből amerikai és orosz nézőpontok szerint. A téma erős és érdekes: nem csoda hát, hogy megtelt a Selye János Gimnázium aulája.
A beszélgetős esten a házigazda, Bödők Gergely másik vendége Csizmazia Gábor oktató, Amerika-szakértő, a John Lukács Intézet és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos munkatársa volt. Pár nappal Donald Trump beiktatása előtt elmondta, a republikánus elnökjelölt győzelme elsősorban a lakosság gazdaságról alkotott véleményének, valamint az infláció emelkedésének volt betudható.
„Az amerikai vidéki lakosok – jobbára republikánus szavazók – eleve elégedetlenek voltak Joe Bidennel. A nagyvárosokban pedig – bár jobbára liberális érzelmű a lakosság többsége – az ingatlanárak egekbe szökése, illetve a bűntények elharapózása vezetett a demokrata jelölttel szembeni bizalmatlansághoz. Történt felmérés a külpolitika, a háborúk tekintetében is. E téren az amerikai lakosság jelentős része inkább az Izrael-Hamasz ellenállást figyeli.”
Bevezetőjében Rácz András még hozzátette, az elmúlt év az orosz-ukrán háborúban elsősorban az ukrán csapatok visszaszorulásáról szólt, viszont a front jobbára nem változott, és ez a jövőben sem várható. Nincs már szó gyors hadtest mozgásokról, váratlan fordulatokról, új stratégiai helyek el- vagy visszafoglalásáról.
„Bár választási kommunikációjában ennek ellenkezőjét állította, biztosak lehetünk benne, hogy a Trump-adminisztráció azonnali változást nem hoz. A változások első jelei legjobb esetben is talán fél év múlva várhatóak. Az USA számára úgysem Oroszország jelenti a fő prioritást, hanem Kína. Hogy le lehetne-e zárni ezt a háborút egyetlen tollvonással? Nos, igen. Ugyanis nem a lőszer, nem a légvédelem vagy a dróntechnika a legfontosabb Ukrajna számára, hanem a hírszerzési adatok és a katonai kommunikáció támogatása, melyet csak az USA szolgáltat nekik. Enélkül szinte vakon tapogatóznának, és napok alatt pont kerülne a történet végére”
– ismertette Rácz András, hozzátéve, hogy a Biden-adminisztráció azért küldött leköszönése előtt az eddigieknél is jelentősebb tételben fegyvereket Ukrajnának, hogy könnyítse a Trump-adminisztráció munkába állását.
Ez Amerikában bevett szokás: pártokon átívelő stratégia. Ukrajna pénz- és fegyverbeli támogatása egyetlen célt szolgál: minél jobb tárgyalási feltételeket biztosítani számukra az oroszokkal szemben.
„Ne legyenek illúzióink: Amerika semmiképp nem járulna hozzá Oroszország teljes körű győzelméhez!”
– tette hozzá az Oroszország-szakértő.
„A hidegháború óta próbálja minden soron következő amerikai elnök rendezni az orosz-amerikai kapcsolatokat, ám ez mindeddig kudarcba fulladt. Ami jelenleg látható és tapasztalható az amerikai hozzáállásban, az az úgynevezett »furkósbot politika«. Ez leegyszerűsítve annyit tesz: béke elérése fegyverek által”
– világosította fel közönségét Csizmazia Gábor.
Az előadók nyomatékosították, hogy a jelenlegi törekvések a fegyverszüneti megállapodás felé tendálnak. Ám a fegyverszünet nem egyenlő a békével! Utóbbit mindegyik félnek el kell fogadnia, konszenzusnak kell kialakulnia. Előbbinél viszont – tekintve Oroszország hozzáállását Ukrajnához, miszerint országa elleni támadásnak vélné, ha NATO, vagy egyéb külföldi erők állomásoznának nyugati szomszédjánál – kérdéses, kik és hogyan tartatnák be a fegyverszüneti megállapodásokat.
„Senki nem gondolta volna, hogy három éven át elhúzódó háború lesz a korábban orosz részről csupán »különleges katonai műveletként« aposztrofált lerohanásból. Azóta azonban Oroszország is megérezte a gazdasági szankciókat, és hatalmas, a 700 ezer halottat is meghaladó veszteségeik vannak, miközben gyakorlatilag semmit nem értek el. Az orosz társadalom nagy része már a fegyverszüneti tárgyalásokat inkább támogatná, mint a háború folytatását”
– tárta fel Rácz András az Oroszországban uralkodó jelenlegi társadalmi viszonyokat.
A beszélgetés végén Bödők Gergely rákérdezett még a kárpátalji magyarok helyzetére. A 2001-es népszámlálási adatok szerint 156 ezren vallották magukat magyarnak, a 2017-es Summa-kutatás 125-135 ezer fő közé számolta az arányukat. A háború, a sorozások, az országelhagyás miatt ma 100 ezer vagy annál is kevesebb magyarról beszélhetünk Kárpátalján.
„Tovább nehezíti a helyzetet, hogy mivel Kárpátalja messze esik a hadműveleti területekről, így biztonságos zónának minősül. Emiatt a keleti országrészekből közel félmillióan érkeztek ide, közülük 300 ezren maradtak is. Emiatt felhígították a magyar tömböket: Kárpátalján a magyarság aránya 10% alá csökkent, elveszítve ezáltal több nemzetiségi jogot. Bizakodásra adhat azonban okot, hogy 2023 óta sokat javultak a kisebbségi jogszabályok a felsőbb stratégiai céloknak köszönhetően. Ne feledjük a politika egyik fő szállóigéjét: mindennek ára van, de mindennek van ára!”
Azzal kapcsolatban, vajon mikor jöhet el legalább a fegyverszünet, az est vendégei osztották egymás véleményét. Ez a kérdés nagyban múlik azon, milyen külpolitikai irányt határoz meg a Trump-adminisztráció, milyen feltételeket szabnak a republikánusok, milyen szerepet vállal vagy nem vállal Kína, illetve Ukrajna vajon rendbe tudja-e tenni mozgósítási szerepét.
A szakértők megegyeztek abban, hogy a 2025-ös évben lesz előremozdulás, de jelentős változást várni még elhamarkodott lenne.
fotó: Kalmár Csaba
