„Már nagyon régóta tetszesz, régóta szerettem volna beszélni veled, kérlek, szombaton délután ötkor legyél a szökőkútnál...” Emlékeznek még? Kerek 11 évvel ezelőtt körözött a facebookon a piros pólós fiatalember videója, aki szerelmet vallott Zsanettnek. Elmondta, régóta figyeli már, de tudja, volt párja, ám remélte, az üzenet már szinglin találta, vagy ha nem, hát tesz róla. Azt is kifejtette, hogy csak beszélgetni szeretne a lánnyal, eleinte. Aztán, persze, megtörténne minden, aminek meg kell történnie, de hősünk jövőképpel is szolgált: eltartaná kettejüket, hiszen dolgozik valakinél, valamennyit. Egyetlen kérdés maradt csak nyitva, ami feltételezi sajnos a lehetőséget, hogy ez a kapcsolat soha nem jött létre, mert Zsanett nem volt ott ötkor a szökőkútnál!
Hetek óta építési területté nyilvánította a városvezetés a turisták körében is népszerű komáromi Európa udvar mértani középpontját, építkezési álcahálóval kerítve azt. A szökőkút ugyanis, ami már 25 éve köpködi a különböző nemzetek építkezési stílusában készült színes házak között a hűs vizet, megérett a felújításra. Nemcsak a vezetékek és elektronikai berendezések elavultsága miatt, hanem azért is, mert az egykor modernnek számító külcsín, negyed évszázad távlatában már igencsak kívánta a frissítést.
Komárom három szökőkutat tart nyilván, mindegyik a belvároshoz kötődik. Az egyik a Stefánik parkban kínál színes látványt, a másik a Nádor utcán, a Kormorán előtt, a harmadik pedig a már említett Európa udvarbeli. Mindegyik kedvelt a városlakók körében, főként nagy melegben, akár kánikulában, mert – talán brit tudósok állapították meg – sokszor már a csobogó víz látványa is bizonyos felfrissülés érzést tud kölcsönözni. Volt még egy szökőkút, a Kossuth téren, a Csemadok székház udvarában, ám kihasználatlanság miatt azt elbontották. Tudják, csak filmben van olyan, hogy jön egy fiatalember, és saját költségén helyrepofozza az évek óta működésképtelen szökőkutat, így udvarolva kiszemeltjének, Zsuzsának („Fontána pre Zuzanu”).
„Német gyártmányú szivattyúkat építettünk be, valamint 24 habosító lándzsát és ugyanennyi színfényt, hogy páratlan élményt ajándékozhassunk minden komárominak, illetve a városunkba látogató turistáknak is”
– tudtuk meg Ruman Patriktól, a KOMVaK víz- és csatornagazdálkodási vállalat igazgatójától, egyben városi képviselőtől. Beszédét a nagy tapsot aratott műsor után mondta el. Felléptek a Komáromi Művészeti Alapiskola énektagozatos diákjai, elbűvölve a helyszínen összegyűlt népes közönséget. Ők a Szabadidőközpont igazgatónőjét, Slávik Évát váltották a színpadon, aki alkotásra csábította a gyerekeket: a feladat az új szökőkút megrajzolása volt.
Este aztán, amikor az Erdélyi ház tornya mögött lebukott a perzselő Nap, Keszegh Béla polgármester és Ruman Patrik igazgató átvágták az európai zászlókkal díszített alkalmi ünnepkaput, amivel egy időben beindult a felújított szökőkút, színpompás permetet szórva a közel állókra. Többen felültek, felfeküdtek a korábbihoz képest alacsonyított kőkorlátra, megörökíttetve ezáltal magukat a pillanattal. Komárom tehát egy nem mindennapi randihelyszínnel gazdagodott, ahová tényleg presztízskérdés megbeszélni egy-egy találkát.
De, ahogyan említettem, maradt a múltban egy kérdés, ami a fentebb említett piros pólós fiatalember esetében talán szarvashibával érhet(-ett) fel: honnan tudjuk, s főleg Zsanett honnan tudja, melyik település melyik szökőkútjára gondolt a videós üzenet főszereplője? Lehetséges, hogy a lány azóta is bolyong innen oda, onnan ide, és mindennapjainak délután öt óráját arra szánja, hogy helyet foglal egy-egy szökőkút kövén, várva a Nagy Ő-t? Ha így van, kedves Zsanett, üzenem, hogy Komáromban gyönyörű lett a megújult szökőkút. Próbáld meg, hátha...
fotó: Kalmár Csaba
