A Csallóköz szívében, Somorja közelében, egy eldugott helyen, Sámoton, rejtőzik egy különleges hely: az Antióchiai Szent Margit tiszteletére szentelt, Árpád-kori templom, melynek története a hit, a kitartás és a közösség erejének szívszorító példája.
Ez a templom nem csupán egy épület, hanem a múlt lenyomata, a magyar szellem őrzője, és az itt élők identitásának szimbóluma. A XIII. század előtt épült templom a korabeli dokumentumok szerint már akkor is működött, ám az évszázadok során elhanyagolttá vált, és a szocializmus idején gabonatárolóként használták. A hanyatlás új lendületet kapott, a padokat széthordták, a belteret lecsupaszították, végül hontalanok találtak menedéket a falak között.
Azonban a végső pusztulást a helyi közösség összefogása akadályozta meg.
Méry János, a somorjai Via Nova ICS tagja karolta fel a templom ügyét, és összefogva a plébániával megkezdődhetett a felújítás. Elsőként a megdőlt tornyot bontották le, majd a tetőszerkezetet javították meg, a falakat bevakolták, a belső térben pedig freskórészleteket tártak fel. A munka még nem ért véget, de a templom ismét a hit és a közösség szentélyévé vált.
Méry János szerint "A templom még így üresen is erőteljes szakrális tér", a román stílusú ablakréseken beszűrődő fény pedig különleges hangulatot teremt.
A tervek szerint a templom a jövőben zarándokhelyként és koncertteremként fog működni, ahová a helyiek és a távolról érkezők is elvonulhatnak, hogy megtapasztalják a csendet, a nyugalmat és az Isten közelségét.
Ez a hely nem csupán a múlt emléke, hanem a jövő reménye is. A közösség összefogása, a hit és a kultúra iránti elkötelezettség pedig azt üzeni, hogy a legnagyobb nehézségek közepette is van remény a megújulásra. A Sámoti templom története példa arra, hogyan lehet egy elfeledett épületet a közösség szívévé varázsolni, és hogyan lehet a múlt értékeivel építeni a jövőt.
kép: Sámoti Antióchiai Szent Margit templom
