Október 9-én emlékezik a katolikus egyház John Henry Newman bíborosra, teológusra és az angliai oratórium alapítójára, aki élete során fáradhatatlanul kereste az igazságot, és végül a katolikus hitben találta meg a békét.
Newman 1801-ben született Londonban, és anglikán papként kezdte pályáját. Az oxfordi egyetem lelkészeként az egyházatyák tanulmányozása során jutott el a katolizálódás gondolatához, és felismerte, "Ha mélyre megyünk a történelemben, megszűnünk protestánsnak lenni". Newman az egyik legnagyobb hatású konvertita volt a viktoriánus Angliában, és Apologia pro vita sua című önéletrajzában írta le katolizálása folyamatát.
1845-ben katolizált Boldog Dominic Barberi közreműködésével, és 1847-ben pappá szentelték, majd belépett a Néri Szent Fülöp Oratóriumba. Angliába visszatérve megalapította a birminghami oratóriumot, és tisztán látta a minőségi nevelés fontosságát. XIII. Leó pápa kreálta bíborossá 1879-ben.
Newman önéletírásában úgy emlékszik vissza, hogy miután katolikus lett, vallási nézeteinek története is befejeződött, és "Tökéletes béke és elégedettség" töltötte el, mely "mind a mai napig töretlen maradt".
Élete utolsó éveit csaknem teljes vakságban élte le, szüntelen a rózsafüzért imádkozva, és 1890-ben hunyt el Birminghamben. Newman a szentté avatásig viszonylag lassan jutott el, és a szentté avatását csak 68 évvel halála után indították el, végül pedig 2019-ben Ferenc pápa avatta szentté, méltatva Newman fáradhatatlan igazságkeresését és a hit iránti elkötelezettségét.
kép: magyarkurir.hu
