A nógrádi határ közelében települt, „hegyek alatti“ honti falu, Leszenye már a XIII. században egyházashely volt. Megtaláljuk egykori plébániáját az 1332-es pápai tizedjegyzékében is, de a török idők alatt temploma feltételezhetően elpusztult, s e helyett épült a ma is látható (később ugyan átalakított) Isten háza a XVIII. század elején.
A település nagybirtokosai hosszú időn át a Majthényiak voltak. Az a több vármegyében is szerteágazó híres család, melynek tagjai egyaránt jelen voltak a magyar politikai, gazdasági és kulturális életben, de egyházunk világában is. Ők voltak az újabb leszenyei templom kegyurai is. A Szűz Mária születése tiszteletére szentelt Isten háza északi tájolású szentélyének kis körablaka alatt, az oltárszekrény felett látható a régi oltárkép, melyen ez a felirat olvasható:
„1730/ Majthényi Márton/ Ebeczky Éva“. Majthényi Márton is tehetős és művelt nemesember volt; 1729-ben lett Bars vármegye alispánja. Utódai közül számos tehetséges és ismert személyiség került ki. Az utódok közt említhetjük Majthényi Annát, Madách Imre édesanyját is.
A templom késő barokk stílusú; a XX. század elején álromán stílusúra alakították, majd az 1960-as évek elején felújították. Az építmény torony alatti jobb oldalsó előcsarnoka tulajdonképpen a kórusfeljáró, a bal oldali a Majthényi család temetkezési helye, kriptája. Valójában három sírfülke látható itt: az egyikben Kesseleökeöi báró Mathényi Antal (1792-1866) nyugszik. A sírüreget lezáró fehér márvány táblán ezt olvashatjuk:
„Kesseleökeöi/ BÁRÓ MAJTHÉNYI ANTAL/ Cs. és Kir. kamarás, val. bels. titk. tanácsos/ Hont vármegye volt 1-ső alispánja/ és követe, utóbb Liptó vármegye főispánja/ Született 1792. november 24./ Meghalt 1866. február 21./ Béke porainak!”
Ő a templomépítő dédunokája. Amint Gyürky Antal írta róla: az 1820-as Hont megyei tisztikarban mint fiatal és tehetséges közéleti nemesember, ő töltötte be a főjegyzői állást. (Gyürky, 1874:37.)
A másik sírüregben Antal fia, Kesselleökeöi báró Majthényi László (1820-1908) nyugszik. Az ő sírkamráját lezáró márványlapon ez áll:
„Kesseleökeöi/ BÁRÓ MAJTHÉNYI LÁSZlÓ/ Cs. és Kir. kamarás, val. bels. titk. tanácsos,/ Az I. oszt. Vaskorona Rend a Szent István Rend közép,-/ a Ferencz József Rend kiskeresztese,/ Hont és Nyitra vármegyék, Selmecz és Bélabánya/ Sz. K. városok volt főispánja, a Főrendház örökös tagja/ 1820 decemben 22. – 1908 október 7./ Áldott legyen emléke. Béke poraira”.
A császári udvarhoz a szabadságharc után is hűséges nemesember politikai pályáján több elismerésben részesült, s meglehetősen viharos szerepet töltött be az országos dolgokban is. Róla részletesen ír Gyürky Antal a Hont megye 54 évét összefoglaló monográfiájában. Többek közt az alábbiak olvashatók itt:
„Hazafiúi szeretetét és az alkotmány iránti ragaszkodását nem csak szép elnöki beszédei, de erélyes intézkedései, az újonczozás, nemzetőrség szervezése körül kifejtett tevékenysége által is bebizonyította. Mint nemzetőri kapitány, szorgalmatos, sőt fáradhatatlan volt a gyakorlatokban.”
Az 1861-ben visszaállított alkotmány után azonban „az ellenzék nem fogadta szívesen kinevezését (A Hont megyei főispáni kinevezésről van szó. – a szerző megj.), sőt tüntesésekre is készült ellene”. (Gyürky, 1882:206)
A kripta harmadik halottja Majthényi László felesége, báró Majthényi Natália (1836-1893). A sírhelyét lezáró márvány táblára ezt vésték fel:
„Kesseleükeöi/ BÁRÓ MAJTHÉNYI LÁSZLÓNÉ/ született/ BÁRÓ MAJTHÉNYI NATALIE/ 1836 april 11. – 1893 augustus 23./ Elköltözött, ahonnan jött, az égbe.”
A kripta előtt áll Szent Natália szobra. Natália Szent Adorján felesége volt, s Maximianus császár idejében szenvedtek börtönt, illetve vértanúhalált hitükért. Natália a sírhely előtt hosszú barna ingben, kék palástban látható, fején fehér fátyol, derekán fehér öv, jobb kezében aranyozott kereszt van. A helyiek szerint a szobrot báró Majthényi László állíttatta felesége tiszteletére.
fotó: Csáky Károly
