A valamikor önálló településként szerepelt Házasnényének és Lukanényének külön temetője volt, s mindkettő megvan ma is. Amennyiben a községekben több előkelő nemesi család is élt, feltételeztük, hogy létezhettek nemesi családi sírboltok, kripták, esetleg temetkezési kápolnák is. A kutatások ezt igazolták is: egy családi kriptáról s egy temetőkápolnáról sikerült tudomást szereznünk. Most az előbbiről ejtünk szót.
A mai plébániakertben van egy temetkezési hely, keresztjén ezzel a felirattal: a Luka Nényei Luka család sírboltja/ 1875. A sírjel valójában egy szilárd alapzaton elhelyezett, egylépcsős oszlopon látható keresztjel. Teteje lekeskenyített sokszög, amin az egyenes szárvégű kereszt látható. Régebben talán korpusza is volt. A vaskarikákkal ellátott beton fedőlapokat néhány éve felemelték, s kiderült, hogy egy boltíves, téglaépítésű kriptáról van szó, melyben több koporsó látható. Sajnos a kibontásakor nem készült pontos felmérés az ide temetett családtagokról. Kérdés volt hát, mikor s miért került ide a családi sírbolt, azaz a kripta, s kik nyugszanak abban?
Egyes információk szerint a plébánia telkén állt volna a régi Isten-háza, a Lukák pedig egy időben kegyurai voltak a házasnényei templomnak. Az is biztos, hogy, ha itt templom állott, akkor akörül temető is volt. Az 1761-es visitatio is tesz említést a temetőről, mégpedig az alábbiakat:
„temető kerítetlen, de megáldva. A templom mellé már nem temetkeznek“.
Az egyházlátogatási jegyzőkönyveket és az anyakönyveket megvizsgálva világossá vált az is, hogy a kriptába 1875-nél jóval előbb is temetkeztek. Az 1761-es házasnényei visitatioban találtunk egy értékes, rá vonatkozó adatot. Az adományokról is szót ejtve írta a visitator, hogy az egyháznak a temetési harangozásért „a Luka család által 1753-ban épített kripta után a helybeliek után 6 forint/ot/, a nem helybeliek után 12 forint/ot/.“ fizetnek.
Ebből tehát fény derül arra, mikor épült a kripta. 2013-ban a helyi plébános hozzájárulásával újra felnyitották az egyik kőlapot. A sírbolt kamrájában 7 érckoporsót s néhány elporladt fakoporsót lehetett látni. Sajnos a koporsókon nevet, pontos dátumot nem láttunk, így az elhunytak kilétéről az észleltek alapján újabb adatokat nem tudtunk meg. Ennek kiderítésében a további anyakönyvi vizsgálódás segített.
Kiderítettük például, hogy 1871-ben hunyt el Luka Sándor Jenő 14 éves reáliskolai diák, Luka Lajos nemes közbirtokos és Luka Mária fia, akit Tocsek János helybeli plébános temetett, s mint az anyakönyvbe bejegyezte, a házasnényei családi kriptában helyezték örök nyugalomra.
1872-ben hunyt el Bécsben 71 éves korában Tekintetes Lukanényei Luka Sándor úr, a császári-királyi kancellária tagja. Őt a császári városból szállították Nényére, s szintén a családi kriptába temették, mint arról az anyakönyvi bejegyzés és a gyászjelentés is tanúskodik. Tehát az egyik érckoporsóban ő pihenhet. Az 1802-ben született Lukáról tudni kell, hogy 1847-ben honti főispánhelyettes volt, s az osztrák császárt is kiszolgálta, annak legfőbb törvényszéki tanácsosa lett Bécsben.
Luka Konstacia Budán hunyt el tuberkulózisban, 20 évesen. Innen Nényére szállították, s őt is a családi kriptában helyezték örök nyugalomra. Szintén valamelyik érckoporsóban nyugszik. Tekintetes Lukanényei Luka Antal nemes közbirtokos, 79 évesen hunyt el Budapesten, ahonnan szintén Házasnényére szállították a családi kriptába. Ő is részt vett a megyei közéletben, a pártpolitikában. Mivel Pestről került a családi sírboltba, ő is az egyik érckoporsóban nyugszik. Luka Erzsébet nemesasszony, Luka József özvegye 1770-ben halt meg, 68 éves korában. Őt is Házasnényén temette el Bottyáni Bottlik György plébános.
Az 1753-as anyakönyv jegyzi a 22 éves Luka Pál halálát. Talán már ő is bekerülhetett az akkor épült családi kriptába, akárcsak a 65 évesen, 1754-ben meghalt Luka Benedek. A lukanényei születésű Luka Lajos 1918-ban, 65 évesen távozott az élők sorából Budapesten. Lukanényén temette őt el Haller Kálmán plébános, valószínűleg a családi sírboltba, s talán ő lehetett az utolsó, akit ide helyeztek. A Lukák, mint már említettük, gyakran támogatták az egyházat. Sírboltjuk tehát méltó helyre került, ám állapota megkívánná a felújítást.
fotó: Csáky Károly
