XIV. Leó pápa a Vatikáni Szent Péter-bazilikában imavirrasztást vezetett a szenvedő emberekért, és a vigasztalás jubileuma alkalmából a hívek szívére helyezte a meghallgatást, az alázatot és az egységet.
A Szentatya homíliájában a szeretet és a remény üzenetét közvetítette a jelenlévők felé, kiemelve, hogy a szenvedés közepette sem vagyunk soha egyedül, és a hitünk adhat erőt a nehézségek elviseléséhez.
A pápa megköszönte a két tanúságtevőnek, akik megosztották fájdalmas történetüket a hallgatósággal, hangsúlyozva, Jézus Krisztus kegyelmével minden fájdalom átalakulhat. Hozzátette: a sebzett szív mély érzéseit kifejező könnyek néma kiáltást hallatnak, együttérzésért és vigaszért könyörögve, és nem szabad szégyellnünk, ha sírunk, hiszen ez annak módja, hogy kifejezzük szomorúságunkat és egy új világ utáni vágyunkat.
Ahol fájdalom van, ott óhatatlanul feltör bennünk a kérdés: miért mindez a rossz? A válasz a hitben rejlik, abban a bizonyosságban, hogy Isten akkor is velünk van, amikor a sötétség látszik eluralkodni.
A pápa emlékeztetett, hogy "Ez az igazi remény: tudni, hogy Isten szeretete még a megpróbáltatás sötétjében is megtart bennünket, és az örök élet gyümölcsét érleli meg bennünk." Kiemelte, hogy a gyarlóságunk is mennybe vezető híd lehet, és éppen a kérésben nyílik meg a szabadság útja, mert nem teszünk többé úgy, mintha elegendők lennénk önmagunknak.
Leó pápa homíliája végén bátorította a jelenlévőket, hogy találják meg a közösségben a gyógyulást és a reményt, engedjék, hogy a szeretet átjárja a szívüket, és ne féljenek a jövőtől.
Végül a pápa a Közel-Keleten zajló konfliktus befejezéséért, a szenvedőkért és a békéért imádkozott.
kép: közösségi média
