A hajdani Nógrád megyei Rárósmúlyad, a Felső-Ipoly mente kis falucskája egy szép völgyszűkületben települt, Bussa és a magyarországi Nógrádszakál szomszédságában. Az apró település több látnivalót is kínál, elsősorban különösen szép templomát.
Ennek kapcsán Lepsényi Miklós írta egykor, hogy „A szerény nevű Rárósmulyad, talán megunva az ismeretlenség évezredes ködét, újabban hatalmas lépést tett, hogy napvilágra jusson. Körfy Rezső (Rudolf), néhai földesura hagyományából művészi templomot emelt, melyen szerencsésen használta föl az ősi magyar stílus művészi emlékeit.“ ( 2004:110)
Bizonyos tekintetben igaza volt Lepsényinek, hisz a helységben nem volt Istennek hajléka, csak egy haranglábbal rendelkeztek az itteniek. A templom valójában az 1906-ban elhunyt Körfy Rudolf erre a célra hagyott 120 000 korona hagyatékából épült fel Medgyaszay István (1877-1959) kiváló magyar építőművész terve alapján 1910-ben. Minderről a templom bejárati ajtaja feletti két fehér márvány emléktábla is megemlékezik. A bal oldalin többek közt ez olvasható: Körfy Rudolf alapítványából/ épült az Úrnak 1910. évében.
A Körfy támogatásából épült Isten háza révén méltán került e település a széles közönség figyelmének középpontjába. Hisz, mint a továbbiakban olvassuk:
„Már az is meglepetést okoz, hogy az egész templom vasbetonból készült. Valamennyi fala, toronysisakja, sőt keresztje is.“
Abban az időben valóban unikumnak számított ez a szakrális hely, amely „Medgyaszay építészetének egyik csúcsa, 1910 előtt munkásságának koronája“ volt. (Kathy, 2004:112) S mint azt Lepsényi is hangsúlyozza:
„Együtt van benne az európai gótika, a Kelet építészeti varázsa, az itáliai kora reneszánsz derűje s a magyar népi építészet klasszikussá nemesedett ágának, az erdélyi templomépítészetnek nemes bája“. (114)
Az eredeti terv szerint a templom mellé épült volna a Körfy család kis kápolnája is, de erre nem került sor. Körfy ugyanis 1906-ban elhunyt, a templom pedig csak 1910-ben lett kész. S bár a nemes úriembert halála megakadályozta abban, hogy kegyúrként léphesse át a templom küszöbét, hallgassa Isten igéjét, megérdemelte, hogy nyughelyéről ide, a templom alatt kialakított temetkezés helyre hozzák át földi maradványait családtagjainak holt tetemeivel együtt.
Körfy Rudolf hajdan az itteni uradalom ispánjaként tevékenykedett Múlyadon, majd bérlője lett a birtoknak. Arcképe ma a templom bejáratának belső terében látható. A rárósmulyadi templomot 1910. november 20-án szentelte fel Boda Gábor endrefalvi esperes-plébános Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére. A főoltár alatt találjuk Körfy Rudolf és családtagjai temetkezési helyét, ahová egy lépcsősor vezet. Összesen négy, márványlappal elzárt sírhelyet alakítottak itt ki, illetve itt helyezték el a templomépítés után exhumált Körfyek porhüvelyeit és eredeti síremlékeit: három sírkövet és egy öntöttvas sírjelet.
A templomépíttető fehér márvány emléktábláján ezt olvassuk:
„Körfy Rudolf jelen templom kegyes alapítója, aki annak megalkotására 120 000 koronát, fenntartására 16 000 koronát adományozott. Elhunyt 75 éves korában, 1906. évi október 1-én“.
fotó: Csáky Károly
