A kálvária Jézus szenvedésének és kereszthalálának a helye. A hívő katolikusok körében a középkortól a jeruzsálemi szenvedéstörténet emlékére nagyon sok helyen létesítettek ilyen szakrális teret: stációképekkel, kápolnákkal, keresztekkel-feszületekkel ellátva. Sajnos, mára nagyon sok ilyen szent hely szinte teljesen eltűnt, ám akad olyan település is, ahol legalább a keresztek megmaradtak, s azokat felújították. Sőt, találkozhatunk olyan esetekkel is, amikor új stációkápolnák, képecskék kerültek ki a megfelelő helyre. Ilyenek közül mutatunk be néhányat az alábbiakban.
Az Ipolyhídvéggel szembeni drégelypalánki Kálvária-dűlőben áll a hármaskereszt, azaz a három kálváriakereszt: Jézusé és a két latoré. Nagyszombaton, húsvét hajnalban most is kimennek ide néhányan imádkozni.
Régen „térgyenállva, háromszor megkerőték a kereszteket a kálvárián, közbe´ imádkoztak és éneköltek“. A temetőbeli újabb stációkat a múlt század első felében állíttatták, Klénáncz Ottó kanonok idejében. A kockakövekből épült, csipkézett horganyfedeles stációk üvegablakkal ellátott boltíves bemélyedésében a Jézus szenvedéstörténetét megörökítő szép kerámiareliéfek láthatók. Az itt kálváriának is nevezett helyet minden nagypénteken, reggel kilenc órakor felkeresik a hívek, s elvégzik papjukkal a kersztutat.
Ipolyszécsényke kálváriája a templomtól délre, egy magasabb dombháton található. Valamikor a 18. század végén épülhetett. A plébániai alapítólevelekben olvashatunk egyebek közt arról, hogy Lipthay Julianna, a neves szécsénykei család tagja az 1797. augusztus 12-én kelt végrendeletében 50 forintott hagyott „a szécsénkei kálváriának rendbentartására“.
Feltámadáskor a templomi körmenet ide is kijött a pappal együtt. A feltámadt Krisztus-szoborral megkerülték a kereszteket, majd visszamentek a templomba. (Naszvadiné Hornyák Rozália, 1924)
Később a helyet bokrok és bozótok nőtték be. Néhány éve az önkormányzat támogatásával kitisztították a három kereszt környékét, s Deák László, a faluból elszármazott vállalkozó felújította Krisztus s a két lator keresztjét. Az egyenes szárvégű barnás fakeresztek így tovább őrzik e hely emlékét. A Krisztus-kereszt korpusza már nem az eredeti, hisz az pléhből készült. A barnás pléhkorpuszt ma a néprajzi gyűjtemény tárgyai közt őrzik.
Kevés település dicskedhet azzal, hogy két kálváriája is van. Ezen kivételek egyike Bernecebaráti, ahol az 1928-ig külön faluként funkcionált Bernecének és Barátinak is volt már kálváriája. A templomtól délnyugatra, a két temető (öreg- és középső-temető) közt áll a bernecei kálvária.
Hogy pontosan mikor épült, nem tudjuk. Az biztos, hogy eredetileg barokk kőkeresztek álltak itt, s ezeket már az 1779-es Canonica visitatio is említi. Aztán régi fakereszteket emeltek e helyen, s utoljára 2008-ban újították fel a kálváriát.
A hajdani díszes Krisztus-keresztet a falu pásztorembere, Molnár János faragta. Ennek alapján készítette az új barnára festett, INRI-feliratú keresztet Micsey László és Gyenes Tamás. A kereszt felső része, illetve a szárvégeket összekötő háromszög díszített faragású. A pléhkorpusz sárgára festett. Krisztus ágyéktakarója fehér, feje felett pedig sárga glória látszik. A két lator keresztje barna fa, legömbölyített szárvégekkel. A latrok két kezét szíjjal kötötték a keresztfához, s azok alsó szára lefelé lóg.
A baráti kálvária a templomtól nyugatra található. Három egyenes szárvégű, díszítés nélküli barna keresztfa áll itt. A korpusz pléhből készült, akárcsak a latrok teste is. Krisztus ágyéktakarója fehér, a két latoré pedig barna. Az utóbbiak csuklójuknál fogva vannak a keresztre erősítve, s lábuk is össze van kötve. Krisztus lábánál egy mécsestartó látható. Nagyszombati feltámadáskor a körmenet az itteni Krisztus-keresztet is megkerüli.
fotó: Csáky Károly
