A Bodollói Sarlós-Boldogasszony filiális templomban a 2025. szeptember 13-án megtartott Fatimai engesztelő imatalálkozó főcelebránsa főtisztelendő Fedorka Zsolt csécsi plébános atya volt, akivel együtt misézett főtisztelendő Pásztor Lorenzo atya, kassai karitász lelkész, valamint főtisztelendő Makovics István, jánoki kihelyezett lelkipásztor és Gábor Bertalan, szepsi esperes-plébános.
Orgonált és énekeket vezetette – Bányász Emőke, okleveles kántorasszony. Technikai munkatársak – Kuzma Norbert és Király Antal, okleveles mérnökök, valamint Cehelnik István és Simko Imre önkéntesek voltak.
A szentmise az imát kérők szándékára volt bemutatva. A zarándokok ismét számos kérést fogalmaztak meg. Mivel felolvasásuk több időt vesz igénybe, ezért azok a rádióközvetítés előtt hangzottak el. Minden szentmisének végtelen értéke van, így annak hatékonysága felől senkinek se legyen kétsége. Mindenki annyi kegyelmet nyer és kap, amennyire készségessé teszi önmagát.
Ezt segítette elő a közös rózsafüzér-imádság, önmagunk felajánlása, az egység imája és az engesztelés a bűnökért is, amelyeket Isten szeretete, embertársaink és önmagunk ellen elkövettünk. A szentmise méltóságteljes bemutatására és az azon való gyümölcsöző részvételre a közismert csíksomlyói ének bodollói változatának éneklésével készültünk.
A szentmisében ismételten emlékezetünkbe idéztük a Szentatya, a boldogemlékű Ferenc pápa 2021 szeptemberében, Budapesten, a Hősök terén mondott szavait: Az eucharisztikus himnusz 4. versszaka, amely végigkísérte az eucharisztikus kongresszust is, így hangzik - A Kereszt volt ezer éven reménységed oszlopa, most is Krisztus jele légyen jobb jövődnek záloga. Kívánom nektek, hogy: a Kereszt legyen számotokra továbbra is a híd a múlt és a jövő között. Ragaszkodjatok továbbra is gyökereitekhez, amelynek éltető nedve a vallásos érzés. De, el ne felejtsétek, a földbe szúrt Kereszt nemcsak arra indít bennünket, hogy jól meggyökerezzünk, de arra is, hogy a magasba nyúlva, kitárjuk karjainkat mindenki felé. Arra hív, hogy ne elégedjünk meg csupán gyökereinkhez ragaszkodni, de merítsünk a forrásból és adjunk inni mindazoknak, akik korunkban szomjaznak. Azt kívánom nektek, hogy legyetek: megalapozottak és nyitottak, mélyen gyökerezők és másokat tisztelők!
Ennek tudatában megengedtük, hogy ma ismét megérinthesse mindnyájunkat a templom oltárképének az üzenete, a két édesanya találkozása. Értegettük, hogy az ember szíve és lelke akkor van a helyén, ha kész megnyílni az Isten üzenetére.
Imádkoztunk Európa népeinek lelki megújulásáért is. Legyünk hitvalló, az Egyház tanításáról tanúságtevő, Isten országának hűséges keresztény építői. Imádkoztunk a délelőtt Jászóváron benedikált és beiktatott új premontrei apátért is, főtisztelendő Kiss Endre András atyáért és a rend többi tagjáért, valamint az új iskolaévet kezdő fiatalokért, a pedagógusokért és a nevelőkért és a gyermekekre váró és vágyó családokért. Támogattuk azok kérését is, akik ma is azért zarándokoltak templomunkba, hogy kiesdjék egy-egy újszülött világra jöttét.
Örömmel vettük azt is tudomásul, hogy mai találkozónkra ismét többen érkeztek határon túlról – jelesen Perkupáról, akik részére lelki találkozóink oszlopos tagjai, Juhász Imre és kedves felesége, rózsafüzért adományoztak. Tisztelettel felkértük főtisztelendő Zsolti atyát, hogy legyen szíves megáldani az ajándékba kapott új rózsafüzéreket és emlékül mindnyájunk rózsafüzérét.
Az Eucharisztia jelentése magyarul: „hálaadás”. Az eucharisztikus himnuszunk 4. versszaka, amelyet ma is énekeltünk, így hangzik:
„A Kereszt volt ezer éven reménységed oszlopa, most is Krisztus jele légyen jobb jövődnek záloga”.
Adja Isten, hogy boldogemlékű Ferenc pápa Budapesten megfogalmazott kívánsága szerint: a Kereszt legyen számunkra továbbra is a híd a múlt és a jövő között. Ragaszkodjunk továbbra is gyökereitekhez, amelynek éltető nedve a vallásos érzés. De, el ne felejtsük - a földbe szúrt Kereszt nemcsak arra indít bennünket, hogy jól meggyökerezzünk, de arra is, hogy a magasba nyúlva, kitárjuk karjainkat mindenki felé. Arra hív, hogy ne elégedjünk meg csupán gyökereinkhez ragaszkodni, de merítsünk a forrásból és adjunk inni mindazoknak, akik korunkban szomjazzák az igazságot, a békét és a sorsközösség vállalást.
Ezúton is nagy köszönet és hála, hogy a Szűzanya kérésére ezt az estét ismét együtt töltöttük. Köszönjük, hogy az Ő kérésének eleget téve immár 274. alkalommal találkoztunk itt Bodollón. Köszönjük, hogy életmagatartásunkkal önmagunk és embertársaink javát továbbra is szolgálni akarjuk – határon innen és határon túl. Köszönjük mindenki kedves és becses jelenlétét.
A mai szentmisénk főcelebránsaként nem véletlenül lett kiválasztva főtisztelendő Fedorka Zsolt, csécsi plébános atya, mivel érsekfőpásztorunk rendelkezése folytán rövidesen királyhelmeci plébánosként folytatja áldásos papi szolgálatát. Szentmisénkkel szerettük volna megköszönni a gondviselő Istennek a papi hivatás kegyelmét és hálát adni, hogy immár 21 éve buzgó lelkipásztorként szolgálja Isten szent népét. A templom hajójában kiosztott szentségi áldás lehetőségével pedig szerettünk volna alkalmat adni neki, hogy személyesebben elköszönhessen az ide zarándokló hívektől – határon innen és határon túl.
Tiszteletünk, hálánk és megbecsülésünk jeleként a szeretet virágszálai mellé templomunk legújabb ékességének - a Fájdalmak Férfija szobor – emlékképét is adományoztuk. Kívánva, hogy valahányszor rátekint, idézze emlékezetébe közös tanúságtételünk éveit, a Szűzanya áldott tiszteletét és a bodollói imatalálkozók bensőséges áhítatát, amihez ő is nagymértékben hozzájárult.
Ezúton is köszönjük papi szolgálatát, a szentségek méltóságteljes kiszolgáltatását, a rendszeres Szentségimádásokat, a Szűzanya különös tiszteletét. Szívből kívánjuk, hogy új működési helyén is folytassa áldásos papi szolgálatát:
Isten dicsőségére, az Egyház javára, a lelkek üdvösségére és a Szűzanya további nagy örömére.
fotó:romkat.sk
