2026. január 13-án, immár 278. alkalommal gyűlt össze Fatimai engesztelő imatalálkozóra Bodollón a környék Mária-tisztelő népe – határon innen és határon túl. Megemlékeztünk a Don-kanyar, a Málenkij Robot és a kitelepítések egykori áldozatairól is.
A minap ünnepeltük Szűz Mária, istenanyai méltóságát. Ő az, aki az Úr Jézus felé irányít bennünket. Ő, aki sosem önmagára mutat, de mindig Szent Fiára, a Megváltóra, aki értünk született, meghalt és feltámadt. Erről a szeretetteljes eseményről teszünk tanúságot – itt Bodollón is - amikor az Eucharisztiában Krisztus Urunkat imádjuk, amikor a felebarátjainkat szolgáljuk, és amikor zarándokolva, ide is útra kelünk. Három kulcsszó: imádni, szolgálni, zarándokolni – visszhangzott bennünk.
A szentségimádás – különösen is fontos, hogy személyes és közösségi imaalkalmat teremtsünk, ahol erőt meríthetünk népünk lelki, szellemi megújulásához, az Úr Jézustól - aki életével táplál és Lelkével támogat minket, hogy erőt kapjuk és sok kegyelmi erőt, amely az Egyházat termékennyé, és örömtelivé teszi.
A második cselekedet a szolgálat. Valahányszor gondjainkba vesszük a szegényeket, meglátogatjuk a betegeket és a szenvedők mellé állunk, akkor Urunkat, Jézus Krisztust szolgáljuk.
Nagyon szoros kapcsolat fűzi össze a szentségimádást és a szolgálatot. Krisztus Urunk azért jött a világba, hogy szolgáljon. Mindnyájan, mint a szőlőtőből eredő vesszők, az Ő szeretetét hosszabbítjuk meg, amikor együtt érezően és gyengéden a kicsinyek és a rászorulók mellé állunk.
A közelség, az együttérzés és a gyengédség – Isten különös jelenléte köztünk, bennünk és általunk. Ha így teszünk, akkor tanúságtételünk az Isten iránti tisztelet és az embertáraink iránti odaadás ragyogó példája lesz.
A harmadik szó a zarándoklás. Ez arra emlékeztet minket, hogy az Úr Jézus az, aki maga az Út és arra hív, hogy földi zarándokutunkon a hit lángját őrizve kitartóan kövessük Őt.
Köszönjük, hogy ismét együtt lehettünk és jelenlétünkkel követhettük a karácsonyi események példaértékű tanúságtevését. Gondoltunk többek között, a napkeleti bölcsek szívbéli imádására is, akik nézték a csillagot az égen, de nem menekültek bele egy, a földi valóságtól elszakadt áhítatba. Útra keltek, de nem bolyongtak, mint a céltalan turisták. Bátorságuk, tettrekészségük, határozottságuk eredményeként megérkeztek Betlehembe, és amikor meglátták a Gyermeket, „leborultak és imádták őt” (Mt 2,11). Aztán kinyitották kincses-zsákjaikat: aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak neki. Az arannyal azt hirdették, hogy Urunk, Jézus Krisztus - Király, a tömjénnel, hogy Ő Isten, a mirhával, hogy Ő is halandó lény”. Király - aki azért jött, hogy szolgáljon. Isten - aki azért lett emberré, hogy az ember istengyermek lehessen.
E misztérium-titkok kapcsán különös hivatásunk, küldetésünk és feladatunk van. Szívünket és térdünket imádásra hajlítani: imádni az Istent, aki kicsinységben jön el hozzánk, hogy templomaink megszokott világában velünk és köztünk lakjon. Szent Ágoston szavait idézve azt is mondhatnánk: „az Isten, miközben a menny végtelenségében, a csillagok jeleivel nyilvánult meg, […] egy szűk helyen, egy gyenge gyermek testében, az újszülött pólyájába takarva, a bölcsek imádásában mutatta meg önmagát, akitől retteg Sátán és joggal tart minden gonosz lelkületű halandó”.
Nagy köszönet és hála, hogy ismét együtt voltunk, ahol - itt és most - az Égre tekintve megtanulunk, útra kelni és irgalmas szeretettel szeretni a felebarátot. Adja Isten, hogy ebben az évben is sokszor találkozzunk itt a Szűzanya iskolájában.
Tisztelettel közöljük, hogy Bodollón az idén is folytatódik a Fatimai engesztelő imatalálkozó, amelyet minden hónap 13. napján tartunk félöt órai kezdettel. A következő találkozó február 13-án - pénteken - lesz, amikor is kiszolgáltatásra kerül a betegek szentsége. Tisztelettel figyelmeztetjük azokat, akik fel kívánják venni ezt a szentséget, hogy előtte gyónjanak meg.
Tehát továbbra is szeretettel hívunk és várunk minden áldozatkész engesztelőt és imádkozót. Adja Isten, hogy a jövőben is – a remény zarándokai legyünk. Belső megtérésünk külsőleg is tanúsítsa őszinte bűnbánatunkat és megtérésünket Ahhoz, aki „reményt és jövőt” ígért és adott nekünk is (vö. Jer 29,11).
Lélekben megkülönböztetett köszönettel köszöntöttük főtisztelendő Fedorka Zsolt, királyhelmeci és Dr. Száraz János, somodi plébános atyát, akik a napokban ünnepelték születésnapjukat. Köszönjük papi szolgálatukat, igehirdetésüket, áldozatos papi életüket, a szentségek gondos és lelkiismeretes kiszolgáltatását, a Szűzanya iránti különös, példás és tiszteletre méltó szeretetüket. Köszönjük áldozatos papi szolgálatukat és hűségüket. Köszönjük, hogy a rájuk bízott hívekkel egyetemben ápolják és erősítik nemes együvé tartozásunkat.
Szívből kívánjuk, hogy a Szűzanya közbenjárására erősödjön köztünk és bennünk egyéni és közösségi lelki egységünk. Adja Isten, hogy az újesztendőben is régi barátsággal és hűséggel szolgáljuk az Egyház és benne népünk egységét határon innen és határon túl.
Ismételt köszönet és hála, hogy értegetjük: még mielőtt megfogantattunk volna, a Teremtő hívott létre és szólított meg bennünket és általunk gyermekeinket! Ezúton is kérjük: ne engedje, hogy apai és anyai hivatásunk kimerüljön a biológiai élet továbbadásában és táplálásában. Segítsen mindnyájunkat, hogy ezen keresztül azt az életet is továbbadjuk és tápláljuk gyermekeinkben, amely túlmutat a pusztán materiális létezésen, és elvezet minket a minden létezés ősforrásához. Adja meg, kegyelmesen, hogy keresztségi fogadalmunkat komolyan véve merjük felajánlani őket Urunk, Jézus Krisztus által, az Atyának, az Élet Urának a Szentlélekben, hogy akiket ajándékba kaptunk, ne feltétlenül úgy legyenek ajándékok nekünk és másoknak, ahogyan azt mi elképzeltük, hanem úgy, ahogyan – személyiségi jogaikat és szabad akaratukat messzemenően tiszteletben tartva – Isten, a teremtő Atyja öröktől fogva elképzelte róluk.
fotó: romkat.sk
