Ezekben a napokban és órákban számos helyen a nagyvilágban együtt ropjuk a csárdást, ízlelgetjük ételeinket, énekeljük dalainkat, dúdoljuk énekeinket és kulcsoljuk imára kezeinket.
Mi is ezt tettük a Bódva-mentén és környékén élő magyarok, augusztus 20-án délután a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontban, a Fészekben, mert tudjuk és továbbra is tudatosítani akarjuk, hogy a nemzet a nyelvében él, dalában érez és kultúrájával tanúskodik.
Együtt voltunk, de nem csupán, mint emberek, hanem, mint a Szentháromságú Egy – Isten gyermekei, Urunkkal, Jézus Krisztussal: igéjében, szentségeiben, társunkban és ígéretében, mert - ahol ketten, vagy hárman együtt vagyunk az ő nevében, ő is ott van velünk.
Ünneplőbe öltöztetett szívünk és lelkünk ismét olyan életben részesült, amely túlmutat a halálon, az elmúláson. Újból megtapasztaltuk, hogy a Szentlélek, a Feltámadt Krisztus Lelke, aki csöndesen, vasárnapról vasárnapra, ünnepről ünnepre megvalósítja közöttünk, bennünk és általunk az áldott jövendőt, a szent-istváni örökséget, továbbra is csodákra képes.
Imádkoztunk, hogy a szent jelenlét táplálja bennünk továbbra is azt a döntést, hogy többé már ne önmagunkért éljünk, de hozzunk tüzet a világba. De nem a fegyverek tüzét, és nem a másokat megsemmisítő szavak tüzét, hanem a szeretet tüzét, amely leereszkedik és szolgál, amely a közömbösséggel a gondoskodást, az erőszakkal szembe pedig a szelídséget állítja. A jóság tüzét, amely nem kerül annyiba, mint a fegyverkezés, sőt, ingyenesen újítja meg a világot. Minden félreértés, gúnyolódás, üldözés ugyanis költséggel jár, de ettől nem lesz nagyobb béke, mint az, amikor önmagunkban hordozzuk a szeretet, a gondoskodás tüzének a lángját.
Az ilyen életvitelhez, az életadáshoz azonban erő kell. A lelki eledel mellett, a kenyér az egyik ilyen nélkülözhetetlen anyagi erőforrás, amit naponta kérni kell, imádkozni és hálát adni érte, különösen most, amikor a határokban lassan befejeződnek az aratási munkák. Magtárba kerül a kenyérnekvaló és hála Istennek, a malmokban van mit őrölni. A pékségekben, a különféle üzemekben, és a háztartásokban van miből kenyeret sütni, élelmet készíteni.
Mindezért illett hálát adni a Teremtőnek, és köszönet mondani a földműveseknek és a munkásoknak. Tettük ezt ismételten ünnepélyesen, azáltal, hogy az Isten és az ember jóságát megköszönve, hálával és tisztelettel vettük kezünkbe az új kenyeret, mint a Teremtő áldását és az emberi munka gyümölcsét..
Nagy köszönet és hála az iskola igazgatóságának, a helyi Csemadok és a Szülők Szövetségének, a Dalárdának, a rendezőknek és a szervezőknek, a Golden Backery pékségnek, hogy a Fészekben is megemlékezhettünk Szent István királyról és nemzeti örökségünkről.
Kérhettük a Teremtőt, minden nép Atyját, hogy Szentlelke által gyújtson szívünkben új fényt és világosságot, hogy egymásban felismerjük a testvért és gyermekeihez illően, igaz keresztényként viseltessünk egymás iránt. Ne vetélytársat és ellenséget lássunk egymásban, de szövetségest. Legyünk a béke, a kiengesztelődés, a megbocsátás eszközei, hogy példánk által a hitetlen világ könnyebben elfogadja az evangélium tanítását, és annak gyümölcseként mihamarabb elnyerjük a testvériség kölcsönös ajándékát.
