A nógrádi település, Ipolyvarbó templomának sekrestyéje alatt találjuk az itteni híres család temetkezési helyét. A község késő barokk római katolikus templomát 1797-ben emelték a Szentháromság tiszteletére.
A Borovszky-féle megyei monográfiában az 1798-as templomépítési dátum szerepel (57.p.), más kiadványokban pedig, például Szlovákia honismereti szótárában 1789-et tüntetnek fel építési dátumként (Kropilák: 1978, 288.p.). A Nagyszombati Egyházmegye legújabb kiadványaiban is 1797 az építés jegyzett időpontja. (1798 a felszentelés időpontja lehet.) A templomépítésre, illetve a templomállíttató kegyúrra, Szentiványi Ferencre két márványtábla is emlékeztet Ipolyvarbón. Az egyik a templom főbejárata felett látható, szövege latin nyelvű, s már csak nehezen olvasható. A másikat a szentélyben helyeztette el Szentiványi emlékére az unoka, Szentiványi Sándor 1897-ben, a templom fennállásának 100. évében. (Csáky, 2008:72-78) De mit is kell tudnunk a templomok kegyurairól, illetve a varbói Szentiványiról?
A hajdani tehetősebb földesuraknak módjukban állt birtokaik területén egyházi jóváhagyással templomot építeni, mely által annak kegyurává is váltak. Ez bizonyos előjogokkal járt, például a templomban külön padjuk lehetett, avagy a szentélyben hallgathatták a szentmisét, illetve az Isten házában temetkezhettek. Ám az egyház sajátos dolgaiba nem szólhattak bele.
Ilyen kegyúri templom volt az ipolyvarbói is, melyet Szentiványi Ferenc országbíró építtetett, s ahová halála után el is temették őt. Az országbíró (iudex curiae) a régi jogrend szerint tulajdonképpen a királyi udvarbírája, azaz a helyette ítélkező bíró volt a kúriában, aki hivatalát a nádortól vette át. Az Aranybulla úgy emlékezett meg róla, mint állandóan az udvarhoz kötött bíróról. A király elé idéztetni (praesentia regia) a XIII. század közepe óta annyit jelentett, mint az országbíró széke elé idéztetni. Az országbíró egyben az igazságszolgáltatás s a hozzá kapcsolódó oklevélkiadásnak is a vezetője; a XVIII-XIX. században a nádor általános helyettese. (Magyar Katolikus Lexikon, 2005:205-206.p.)
A téglatest alapú boltíves kriptába a templom udvarából, észak felől egy vasajtó mögötti lépcsősor vezet. A déli belső főhomlokzat egy félköríves kiképzésű bemélyedés, melynek falán egy nagy fakereszt látható. A család egyes tagjait a kripta keleti és nyugati oldalának sírkamráiban helyezték el.
A templom kegyura a kripta nyugati felében nyugszik, sírkamrája felett is található egy márványtábla, melyen ez a szöveg olvasható:
„Szent-Iványi Ferencz/ Született 1731. julius 6-án/ Kimúlt Varbón 1823. április 15-én./ Hivatalnokoskodott: Nógrád megyében mint al-fő jegyző,/ első alispán: ezután ő felsége által kir. tábla itélőmesterévé,/ később m. kir. udv. cancellaria referendáriussává, belső titk.tanácsossá,/ fő tárnokmesterévé, utóbb országbíróvá/ neveztetett; végre kegyelmes fejedelme által a sz. Istváni/ Kir. rend nagy keresztjével díszesítetett./ Álitá hála jeléül unokája Szent-Iványi Sándor 1882.ik évben.”
Szentiványi, a buzgó katolikus és jeles főnemes a Felvidékhez sok-sok szállal kötődött; tehetséges és áldozatvállaló földbirtokos, széleskörű jogi ismeretekkel felvértezett közéleti személyiség volt a maga korában.
fotó: Csáky Károly
