A nagyböjti időszakban egyre inkább figyelmünk középpontjába kerülnek a Jézus szenvedéstörténetére emlékeztető kegyhelyek, köztük az ipolysági is. Hogy mikor épült a város mai kálváriája, az talán köztudott. A legtöbb írás helyesen jelöli meg az 1907-es évet. Vannak azonban más időpontot közlő munkák is. Ezek forrásvizsgálata nem tárgya eme írásnak, csupán az említés szintjén mutatunk itt be néhányat közülük.
A szlovákiai községeket tárgyaló honismereti „szótárban” (enciklopédiában) az olvasható például, hogy az „ipolysági barokk kálvária a 18. század 2. feléből” való. (Kropilák, 1978:117. p.)
A Szlovákia műemlékeit nyilvántartó kiadványban ugyancsak azt közlik, hogy a város mögötti „barokk kálvária a 18. század 2. felében épült a Szűzanya, Szent János és Magdolna szobraival”. (Harminc, 1969:230. p.)
Egy másik helyen már azt is leírják, hogy a „18. századi kálváriát a jezsuiták építették”, de hogy mi lett annak a sorsa, s mikor szűnt meg, nem tudható.
A szobrok és a barokk kálvária említésénél érdemes egy kicsit megállnunk, mivel azzal más helyeken is találkozhatunk. Az egyik kiváló, Szlovákia művészetét tárgyaló monográfiában a kültéri barokk plasztikákat emlegetve szó esik az ipolysági kálvária szoborcsoportjáról is. (Šášky, 1988:96. p.)
És van egy, az első Csehszlovák Köztársaság idejében kiadott képeslap (Šahy. (Kalvárie) – Ipolyság. Kálvária felirattal) is a kálváriáról, melyen a három kereszt előtt, a tartófal három oszlopán egy-egy szobor látható. Minden valószínűség szerint a fenti idézetben is említett Szűz Máriát, Keresztelő Szent Jánost és Bűnbánó Magdolnát ábrázolhatták azok. A mostani kálváriánkról szóló eddigi beszámolókban azonban nem találkoztunk a hajdani szoborcsoport említésével. Jó lenne megtudnunk, vajon ezek mikor, s honnan kerültek ide, mi lett a sorsuk.
De hadd szóljunk röviden a mostani, a 20. század elején épült kálváriáról, annak történetéről! A kálváriaépítés avatott kezdeményezője az esztergomi születésű Schreiber Aladár volt, aki 1902-ben lett Ipolyság plébánosa. A kiváló tehetségű és nagy műveltségű pap új állomáshelyén, Ipolyságon - papi hivatásán túl - is sokrétű tevékenységet fejtett ki. A kálváriaépítéssel kapcsolatos tervét 1906. december 8-án hirdette ki, s az év végéig mind a tizennégy stációra jelentkeztek alapítók, köztük olyan előkelő és ismert személyiségek, mint dr. Rajner Géza főorvos, Szokolyi Alajos levéltáros, olimpiai bajnok, és neje, gróf Berchtold Sarolta, Zubovics Fedor huszárhadnagy és bravúros lovag, Schreiber Aladár, a kezdeményező plébános vagy Totovics Kálmán Szent Sír-lovag. De állított stációt az ipolysági állami és megyei hivatalok szolgaszemélyzete s a további jó nevű ipolysági családok egy-egy tagja.
A kálvária terveit Szántó Vilmos ipolysági magánmérnök dolgozta ki. Szlamcsok Alajos építővállalkozó irányításával 1907. június 3-án fogtak hozzá a nehéz munkához. A köves, sziklás, meredek dombon nem volt könnyű az építkezés, a szerpentinek kialakítása. Ám semmitől sem torpantak meg, nyár végére így el is készült a szép mű. (Csáky, 1993:97. p.)
Az ipolysági kálváriát 1907. szeptember 15-én szentelte fel Luzsicza Gyula, érsekújvári Szent Ferenc-rendi zarándokfő. Mintegy 5000 hívő gyűlt össze az első kálváriabúcsún. Ez is bizonyítja, hogy szeptember 15-ike nemcsak az ipolyságiaknak, hanem a távolabbi falvaknak is igazi ünnepe volt.
A kálvária stációi (stációkápolnái, képoszlopai) magyaros stílusban épültek ciklopsz kőből és téglából. A 3 méter magas stációkat betoncementtel burkolták s angyalfejekkel díszítették. Tetejüket horganyfedéllel fedték le. Lent az alapítók márványtábláit helyezték el. A stációk képeit az országosan ismert Rétay és Benedek cég festette svédvászonra. A kálváriadomb tetején álló három keresztet Heffter Richárd, a város széles környéken ismert vaskereskedője szerezte be Grácból (Graz). A keresztre feszített Jézust s a két latrot ábrázoló barokk szobrok értékes művészeti alkotások.
Az ipolysági kálvária a Felvidék legszebb térhatású szakrális helyeinek egyike, a környék lakosságának zarándokhelye. Az évtizedek folyamán többször felújították, s jelenleg is folynak ilyen munkálatok a kálvária-hegyen, ahol két emléktáblát is elhelyeztek, s rendbe tették Totovics Kálmán Szent Sír-lovag nyughelyét is.
fotó: Csáky Károly
