A Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont tantestülete és diáksága az új iskolaévet ökumenikus istentisztelet keretén a római katolikus plébánia-templomban kezdte a Remény Jubileumi Évében, amikor a közéletben egy „Az új világrendről: a nagyhatalmi politika egyesített uralmáról, mint az emberi boldogulás igazi jövőjéről” beszélnek.
Ezen szavak egyszerre keltenek bennünk aggodalmat és vágyakozást. Aggódunk a világ fejlődésének irányvonala miatt, ugyanakkor vágyakozunk az igazi emberi boldogulás után. Kétségtelen, hogy egy olyan világra vágyunk, ahol minden ember békében, szabadságban és beteljesülésben élhet. Békére, boldogságra vágyunk.
De miben van az emberi boldogság? Sajnos, manapság a boldog életet gyakran összekeverik az anyagi jóléttel, a szabadságot - a szabadossággal, az egyéni autonómiát - az élvezettel. Az úgynevezett ideális emberi jövő, amelyet célként elénk tárnak, a technikai és a technológiai kényelemről és a fogyasztói elégedettségről szól.
Mi tudjuk, hogy ez nem elég. Ennek bizonyítékát látjuk pl. a jómódú társadalmakban, ahol az embereknek szinte mindenük meg van, és mégis sokan a magányosság, a kétségbeesés és az értelmetlenség érzésével küszködnek.
Hitünk szerint az igazi boldogulás abból fakad, ami elősegíti az ember minden dimenziójának a teljes fejlődését úgy fizikai, mint társadalmi, kulturális, erkölcsi és lelki síkon. Szerény meggyőződésünk, hogy az emberről alkotott elképzelés ugyan a természet törvényében gyökerezik, de csak abban az erkölcsi rendben, amelyet Isten az ember szívébe írt, és amelynek mélyebb igazságait Krisztus Urunk evangéliuma világít meg.
Ebben a tekintetben az ember igazi boldogulása akkor valósul meg, amikor az egyének erényesen és egészséges közösségekben élnek, amikor nemcsak azt élvezik, amijük van, amit birtokolnak, hanem azt is, hogy ők Isten gyermekei és egymásnak testvérei.
Ezt a közgondolkodást akarja elősegíteni ez az iskola is, a Fészkek, ahol megtanuljuk megismerni és megszeretni az evangéliumi értékrendet, mert ismételt meggyőződésünk, hogy ez biztosítja az igazi szabadságot az igazság kereséséhez, Isten imádásához, a nemzetek és benne a családok békés együttéléséhez és a családtagok helyes neveléséhez. Magában foglalva a harmóniát a teremtéssel, a társadalmi osztályok és a nemzetek közötti szolidaritás tudatát és ismeretét, az Úr Jézus tanítása alapján, aki azért jött, hogy „életünk legyen, mégpedig bőségben”. (vö. Jn 10,10).
Az emberi boldogulás jövője ugyanis attól függ, hogy melyik „szeretet” köré szervezzük társadalmunkat: az önszeretet vagy az Isten és a felebarát szeretete köré. Mi ez utóbbit választjuk. Ezért hivatásuknak érezzük, hogy hidat építsünk az Isten városa és az ember városa között. Egy olyan világért dolgozunk, ahol a hatalmat a lelkiismeret korlátozza, és ahol a törvény az emberi méltóság szolgálatában áll.
Óriási kihívás ez. Kihívás a javából, de Isten kegyelme, amely az emberi szívekben munkálkodik, még hatalmasabb. Szükségünk van erre a reményre, amely abban a meggyőződésben gyökerezik, hogy mi, itt és most, Krisztus Urunk kegyelmén keresztül, visszatükrözhetjük az Ő fényét, világosságát egy olyan világban, ami sok minden értéket megkérdőjelez, de öntudatlanul és vágyódik arra, amit iskolánk léte, nevelése, oktatása és tanúságtétele reménnyel hirdet és közvetít.
Tettük ezt annál is inkább, mivel köztudott, hogy a minap az amerikai Minnesota állam legnagyobb városában, a Minneapolisban található Angyali Üdvözlet katolikus templomában összegyűlt hívekre egy férfi az ablakokon keresztül tüzet nyitott a templom padjaiban ülő gyerekekre a szentmise idején. Az iskolaközpontba óvodások és általános iskolások járnak. A tragédiának eddig két halálos áldozata – egy 8 és egy 10 éves gyermek – valamint 17 sérültje, köztük 14 másik gyermek, akik közül hét súlyos állapotban van. A férfi később öngyilkos lett.
XIV. Leó pápa táviratban fejezte ki együttérzését. Csatlakozva a Szentatyához mi is imádkoztunk mindazokért, akiket érintett ez a szörnyű tragédia, különösen a családokért, akik most a gyermekeik elvesztését gyászolják, továbbá a sérültekért, a mentősökért, az orvosi személyzetért és a papság tagjaiért, akik gondoskodnak róluk és szeretteikről.
Erre bátorított nagytiszteletű Molnár Árpád igehirdetése és Nagy István iskolaigazgató ünnepi beszéde és imádkoztunk, hogy e jogos és nemes elvárásoknak az új iskolaévben is eleget tudjunk tenni.
fotó: romkat.sk
