Szerkesztőségünk dr. Bábel Balázs érseket kérte, hogy a tegnap elhunyt Ferenc pápával kapcsolatos gondolatait ossza meg olvasóinkkal:
„Van egy latin közmondás: „Nomen est omen” (A név előre jelez) – ezt sokszor szokták sejtelmesen is idézni. A pápák esetében egyértelmű, amikor felvesznek egy nevet, hogy milyen programot tűznek ki maguknak. Amikor Bergoglio bíboros felvette a Ferenc nevet, akkor még volt, aki találgatott, hogy talán valamelyik jezsuita Ferenc. Aztán hamar tudatta az emberekkel, hogy Assisi Szent Ferenc nevére gondolt, amikor pápaként felvette a Ferenc nevet elsőként. Aki ismeri Szent Ferenc történetét, az tudja, hogy egy nagyon puritán, szegényeket kedvelő és szerető, abszolút békességes ember volt. A természetet, mint Isten teremtményét közelítette – Holdat, Napot, folyóvizeket hálát adva.
Elment még az egyiptomi szultánhoz is, hogy megtérítse őt. Megcsókolta a szultán lábát. A szultán lehet, hogy bolondnak nézte, de megengedte a ferenceseknek, hogy a Szentföldön lelkipásztori munkát folytathassanak. Ugyanezt a szellemet próbálta megvalósítani, amikor a társadalom peremére szorult emberek: hajléktalanokat, menekülteket, szegényeket kereste minduntalan, illetve a másik vallásokkal kapcsolatban is egyfajta nyitottságot vett (pl. muszlimok és protestánsok iránt), sokkal inkább, mint a korábbi pápák.
Az ő nagyságát főként én abban látom az utóbbi időben, mikor a világ háborús tűzfészekké vált, és ő lépten-nyomon felemelte a hangját; a békéről, a háború őrültségéről beszélt, és nem csupán ukrán-orosz viszonylatban. Mindig megemlítette, hogy nem szabad háborúzni a mai világban, és ebben nagyon igaza volt. Itt látom az ő óriási nagyságát.
Amit ő tett, sokszor furcsa dolognak tűnt az európai pápákhoz szokott embereknek. Ő gyakorlatilag egy másik világból jött közénk. Ellenezte a melegek házasságát, a válást – bár megértő próbált lenni az elvált emberekkel –, az abortuszt, de legfőképp a háborúellenességében tűnt ki.
Az élete szépen fejeződött be. Jézusról olvassuk, hogy a mennybemenetele előtt megáldotta a tanítványokat, a híveket és úgy távozott. Az ő élete is egy áldással fejeződött be. Mi, hívek imádkozunk érte és kérjük az Urat, hogy fogadja be örök országába.”
fotó: SITA
