Hajnalfényben
kósza álmok
friss emlékek
letűnt idők
és a távol
múlt és jövő
sors ködében
összejárnak
élők s holtak
kóbor lelkek
hitek vágyak
és remények
találkoznak
újra ismét
ahogy egyszer
ahogy majdan
ahogy történt
ez már hajdan
az álomban
derengésben
és ahogy
a szent ígéret
felmutatta
ki mint hogy él
lelke rajta
visszaadja
ahogy kapta
mert az élet
ennyit ér
bennünk lakik
föld s az ég...
Mihályi Molnár László, költő, író és publicista, az egyháztanács világi elnöke verssoraival emlékeztünk Halottak napján Szepsiben a hagyományokhoz híven a közös szentmisében az elhunytakról. A szentmise megkezdése előtt, nevek hangzottak el, az elhunyt hozzátartozók nevei, akikről az Úr oltáránál kívántunk szeretettel megemlékezni. Sokan kértek megemlékezést, nemcsak Szepsiből, de számos más helyről is, akik ma is a világhálón követték a szentmisénket, hogy ismét együtt legyünk, egyek Jézus Krisztusban a Szentlélek által.
Hittel valljuk, hogy a szentmisének: Urunk Jézus Krisztus keresztáldozatának - a jelenbehozatalnak - végtelen értéke van. Mindenki annyi gyümölcsöt szakít le a Kereszt Fájáról, amennyit kész és hajlandó. Köszönettel tettük meg ezt ma is, önmagunkért és mieinkért, az élőkért és a megholtakért egyaránt. Annak érdekében, hogy méltóképpen ünnepelhettük ezeket a szent titkokat, őszinte bűnbánatot tartottunk, megbánva életünk minden bűnét, vétkét és mulasztását.
Az oltárnál a hajdan Nagyhéten használt háromszög alakú gyertyatartón meggyújtottunk 15 szál gyertyát, az elhunyt szeretteink egy-egy csoportjára emlékezve. A feltámadt Krisztust jelképező gyertyák imbolygó fényében emlékeztünk, mert az élők és a holtak világát – hitünk szerint – a feltámadt Krisztus köti össze. Ő, a világ világossága, aki utat mutat nekünk, a földi élet zarándokútját járóknak az ég, az örökhaza felé, elhunytjaink számára pedig fényeskedik, mint örök világosság. Tehát a halottakra való emlékezés számunkra, már nemcsak gyász és szomorkodás, hanem bizakodás is, mert átcsillan rajta az örökélet hite, a feltámadás, a viszontlátás, a teljesség reménysége. Ezért valljuk szinte naponta – Hiszem a test feltámadását, hiszem az örök életet. A mai szentmisében is hittel, reménnyel és szeretettel emlékeztünk azokra, akik előttünk járták az élet útját, és immár a béke álmát alusszák.
Az első gyertyát az elhunyt pápákért és püspökökért, a második gyertyát az elhunyt lelkipásztorokért, a harmadik gyertyát az elhunyt szülőkért és nagyszülőkért, a negyedik gyertyát elhunyt rokonainkért, az ötödik gyertyát az elhunyt kántorokért, a tanítókért, a nevelőkért és a hitiktatókért, a hatodik gyertyát az elhunyt sekrestyésekért, harangozókért és templomtakarítókért gyújtottuk meg. A hetedik gyertyát templomunk, plébániánk és középületeink elhunyt építőiért, fenntartóiért és anyagi támogatóiért, a nyolcadik gyertyát népünk elhunyt politikusaiért, a társadalmi és közélet vezetőiért, a kilencedik gyertyát az elhunyt ellenségeinkért, üldözőinkért, rágalmazóinkért és rosszakaróinkért, a tízedik gyertyát azokért, akiket mi bántottunk meg, és akiknek lelki kárát okoztuk. A tizenegyedik gyertyát azokért, akiket életünk során megbotránkoztattunk, vagy bűnre csábítottunk és esetleg most miattunk szenvednek. A tizenkettedik gyertyát a háborúk, az üldözések, a lágerek és a koncentrációs táborok elhunyt áldozataiért. A tizenharmadik gyertyát a temetőnkben nyugvó összes halottért és községünk minden halottjáért, akiknek teste idegen földben pihen. A tizennegyedik gyertyát azokért, akiknek már a hozzátartozói nem élnek, akikről megfeledkeztek, vagy akikért már külön senki nem imádkozik. A tizenötödik gyertyát azokért a meg nem született gyermekért, akik spontán magzatvesztés vagy művi vetélés áldozatai lettek.
Köszönet és hála mindenért és mindenkiért. Köszönet és hála, hogy értjük az idők jeleit, s hittel valljuk, mondjuk és éljük: bennünk lakik a föld s az ég...
fotó: romkat.sk
