Szeptember 17-én emlékezik a katolikus egyház Bingeni Szent Hildegárd apátnőre és egyháztanítóra, a középkor egyik legkiemelkedőbb női alakjára, aki látnoki képességeivel, tudományos munkásságával és zeneszerzői tehetségével is lenyűgözte kortársait.
Hildegárd 1098-ban született a Rajna-vidéki Vermersheimben, és fiatalon a bencés apácák közé került, ahol Istennek szentelte az életét. 1150-ben, akarata ellenére apátnővé választották, amikor a közösség átköltözött a bingeni Rupertsbergbe. Bár gyenge alkata és betegségei miatt tiltakozott, lelkében azonban erős volt, és "a 12. század csodájának" nevezték.
Írásai a természetről és a gyógyításról szóltak, ezért "az első német tudósnőnek és orvosnőnek" is szokták nevezni. Ismereteit az Isteni Bölcsességnek tulajdonította, és költeményei, dalai, valamint Az erények körtánca című daljátéka is művészi alkotóerejéről tanúskodnak.
Negyven éves korától kezdte lejegyezni látomásait, melyeket III. Jenő pápa is elismert. Látomásos trilógiája a legjelentősebb, mely dogmatikus, erkölcstani és misztikus kozmológiai témákat dolgoz fel.
A látnoki adottsága miatt "a német prófétanő" névvel illették, és különleges látása miatt gyakran adott olyan tanácsokat, melyek eltértek a megszokottól.
Hildegárdot egyre többen keresték fel tanácsért, és leveleit pápák, hercegek és püspökök olvasták, hogy lelkiismeretükre apelláljon.
Szent III. Jenő pápa egy szakértőkből álló bizottságot küldött Hildegárdhoz, akik Albero püspök vezetésével a következő jelentést tették: "Egy szenttől jöttünk vissza. Ez az apáca minden földi mérték fölött áll. Értelme, gondolkodása és beszéde nem ebből a világból való". Clairvaux-i Szent Bernát ekkor azt mondta, "Amit hallottunk, az Isten üzenete.
Ezekben a nehéz időkben Isten egy szegény kolostori cellában világosságot gyújtott, hogy vigasztaljon és utat mutasson. Szentatyám, a te feladatod arról gondoskodni, hogy ez a világosság véka alatt ne maradjon!".
Hildegárd háromszor hagyta el kolostorát, és a Rajna mentén egészen a Ruhr vidékéig eljutott, "az élet igéit" hirdetve. A kolostora pedig menedékhely lett a rászorulók számára.
Szívében olyan szeretet lángolt, amelyből senki emberfia nem volt kizárva, és mindenkinek szolgálója lett, aki „mindeneknek mindene lettem, hogy mindeneket megnyerjek”.
Egy évvel a halála előtt egy kiközösített ifjú lovag keresett menedéket a kolostorában, mely miatt a mainzi érsek interdiktum alá helyezte a kolostort. Hildegárd azonban kitartott, mondván: "Jobb nekem, ha emberek kezébe esem, mintha megszegem az én Istenem parancsát".
Hildegárd 1179. szeptember 17-én tért meg az örök hazába, és a bencés renden belül tisztelték, sírjához zarándokok jártak, és a hagiográfiában szentként tartották számon. XVI. Benedek pápa 2012-ben terjesztette ki liturgikus tiszteletét az egész egyházra, majd egyháztanítóvá avatta.
kép: magyarkurir.hu
