Chantal Szent Johanna Franciska, Szalézi Szent Ferenc munkatársa, a vizitációs nővérek szerzetesrendjének alapítója és vezetője volt. Életét a szegények és elesettek szolgálatának szentelte, a szeretet szalézi szellemének gyakorlati megvalósításával.
Jeanne-Françoise Frémiot 1572-ben született Dijonban. Férjhez ment De Chantal báróhoz, akitől hat gyermeke született. Férje halála után visszavonult apósa kastélyába, majd szerzetesi életre készült. 1604-ben találkozott Szalézi Szent Ferenccel, aki lelki vezetője lett.
Ferenc munkatársaként az elesetteket szolgálta: betegeket ápolt, szegényeket gondozott, és mindenben segített.
Együtt alapították meg Annecy-ben a vizitációs nővérek rendjét, melynek célja a betegek ápolása volt. Később Páli Szent Vince is segítette lelki útján. Franciska nagy szerepet játszott Szalézi Ferenc szentté avatásának előkészítésében.
A vizitációs rend gyorsan terjedt, és a szerzetesek a gyakorlatban mutatták meg, hogyan munkálkodik a szeretet, a gondoskodás és a nevelés szalézi szelleme. Chantal Franciska fáradhatatlan szervező volt, sokat utazott, és segítette a rend terjeszkedését. Tüdőgyulladásban halt meg 1641-ben, halálakor már 87 háza volt a vizitációs rendnek.
Annecy-ben, Szalézi Szent Ferenc közelében helyezték örök nyugalomra. Chantal Franciskát 1751-ben avatták boldoggá, 1767-ben pedig a szentek sorába emelték.
A krónikások szerint a bourbilly-i kastélyban gondtalan életet élő Johanna Franciska nagy odaadással szolgálta a szegényeket. Saját kezűleg készített ételt számukra, és az egyik ínséges esztendőben új ajtót vágatott a kastély falán, hogy a szegényeknek ne kelljen egy kapunál tolonganiuk. Isten csodával jelezte, mennyire kedves előtte Franciska jótékonysága: amikor a hombárokból kifogyott a gabona, hónapokon át egy csodálatos módon ki nem apadó hombárból vette elő a lisztet, és sütötte a kenyeret az éhezőknek.
kép: magyarkurir.hu
