Szeptember 18-án emlékezik a katolikus egyház Copertinói Szent Józsefre, a 17. század különleges misztikusára, aki nem könyveivel vagy politikai szerepével, hanem a szívéből áradó szeretettel és az eksztázis különleges ajándékával hívta fel magára a figyelmet.
József 1603-ban született Copertinóban, és már gyermekkorában különleges képességekkel rendelkezett, melyek teljesen magába merítették. Társai "tátott szájú" gúnynévvel illették, és betegségei miatt is elzárkózott a külvilágtól, de ez a magány még inkább erősítette belső élményeit.
Kolostorba akart lépni, de gyenge egészsége és a munkákban való járatlansága miatt elbocsátották a kapucinusoktól, ám a minoritáknál szolgaként felvették, majd becsületessége és jámborsága miatt szerzetessé szentelték 1628-ban.
Külső élete egyszerű volt, ám lelkének fénye nem maradhatott rejtve. Bűnösök nyertek kedvet a jóra, a zaklatottak békét, az elnyomottak örömet, a szenvedők pedig vigasztalást kaptak tőle - írja a magyarkurir.
Isten nagysága és szeretete lenyűgözte a lelkét, és gyakran eksztázisba esett, érzékszervei pedig kikapcsoltak. Számos szemtanú látta őt a föld felett lebegni vagy repülni, és mise közben is előfordult, hogy fölemelkedett, és teljesen elmerült a misztérium szemlélésében.
A rendkívüli jelenségek miatt sokan keresték fel, rendi elöljárója pedig misszionáriusként küldte az egész tartományba. Az inkvizíció azonban kivizsgálás végett Nápolyba idézte, ahol nem találtak semmiféle hamisságot, mégis át kellett települnie egy olyan kolostorba, ahol rejtetten élhetett.
Majd Szent Ferenc városába, Assisibe került, és végül a minoriták könyörgésére a pápa engedélyezte, hogy a rend egyik kolostorában élhessen, elrejtve és a rendtársaitól elválasztva.
A sátán ijesztő alakját gyakran testileg is látta, a gonosz sötét szakadékát pedig azért tapasztalta meg olyan erősen, mert a másik oldalon rendkívül erősen élte át Isten hatalmas világosságát. Elég volt számára, ha Jézusról, Máriáról vagy a mennyországról hallott, és hatalmas sóhajtással máris eksztázisba esett.
Számára mindez nem fantáziájának játéka volt, hanem annak a közelségéből fakadt, akit szeretett, és tudta, hogy az Úr ugyanolyan formában jelenik meg neki, ahogyan az emberek emlékeznek rá és szemlélik őt.
Bellarmin lelke olyan dolgokra volt érzékeny, amelyeket mások észre sem vesznek. Távolból megérezte a veszélyt, amibe egy rendtársa került, és tudott a pápa haláláról is, még mielőtt bármiféle hír érkezett volna róla.
József igazi élete az istenszeretetben állt, és az életét áthatotta a békesség, a szeretet, a jóság és az erő. 1663. szeptember 18-án halt meg, és a nép úgy emlékezett rá, mint egy szent emberre.
Szentté avatása után a repülőgépek és űrhajósok védőszentjeként is tisztelik, jelezve, hogy a lélek felemelkedése a földi kötöttségektől való szabadulást is jelenti.
kép: magyarkurir.hu.
