Már hagyomány, hogy a Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont diáksága, a tantestület több tagja és néhány szülő kíséretében párnapos sí-tanfolyamon, sí-kurzuson vesz részt, ahol összekötődik a kellemes a hasznossal, a szellemi, a testi és a lelki egészség elősegítése, valamint erősödik a barátság és a sorsközösség-vállalás a testvériskolák között, az idén a budapesti Kolping Katolikus Iskola részvételével. Mindez nemcsak természetes, de természetfeletti síkon is. Poprádon közös szentmisét ünnepeltek, amit technikusaink jóvoltából a világhálón is lehetett követni.
Hitünk szerint Isten a „szövetség párbeszédében” nyilatkoztatta ki önmagát. Barátként fordult az emberhez. Ez a megismerés és felismerés a kinyilatkozatott kapcsolatból ered, ami nem pusztán eszméket közöl, de közös történelmet ír és kölcsönös közösségre hívja az embert.
Ennek a kinyilatkoztatásnak a beteljesülése egy történelmi és személyes találkozásban valósult meg, amelyben az Atya önmagát adta nekünk Fiában, Jézus Krisztusban a Szentlélek által. De nem csupán a múltban, hanem a mában is. Jelenvalóvá teszi önmagát, amit az ember a legmélyebb igazságban megismerve viszonozhat. Ez történik minden szentmisében, amikor a szentségi jelekben – a kenyér és a bor színe alatt – maga Jézus Krisztus lesz jelenvalóvá.
Isten ugyanis Jézus Krisztusban tárta fel előttünk önmagát és nyilatkoztatta ki nekünk igazi gyermek-mivoltunkat, akik az Ige képére teremtettünk. Ez az „örök Ige megvilágosít minden embert” (DV, 4), feltárva az ember igazságát az Atya tekintetében: „Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked” (Mt 6,4.6.8) – mondja az Úr Jézus; és hozzáteszi, hogy „az Atya ismeri a minden szükségünket” (vö. Mt 6,32). Jézus Krisztus az a hely, ahol felismerjük az Atyaisten igazságát, miközben felfedezzük, hogy Őáltala, mint gyermekét ismer meg minket a Fiúban, akik ugyanarra a teljes életre nyertünk meghívást. Szent Pál ezzel kapcsolatban ezt írja: „Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született…, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abba, Atya!” (Gal 4,4-6).
Ismét jó volt ezt az örök igazságot megtapasztalni, megélni a testvériskolák diáksága és tantestülete közösségében és újból hallani, hallgatni és átélni - határon innen és határon túl - hogy valóban „egy vérből valók vagyunk”.
fotó: romkat.sk
