Úgy tartja a mondás, hogy minden rosszban van valami jó. Az, hogy anno a törökök elindultak Európát meghódító hadjáratukra, kiváltott egy jelentős népvándorlást: a Balkánon fekvő országok lakói tömegesen menekültek a megszállók elől mind északabbra. Így jutottak el a szerbek az akkori Magyarország területére is, és ha már ott voltak, igyekeztek megvetni lábukat, és azzal foglalkozni, amihez a legjobban értettek: a Dunán, hajózás általi kereskedéssel. Igyekeztek szerves részeivé válni a közösségeknek, ahová megérkeztek: részt vettek a társadalmi életben, barátságok, szerelmek szövődtek. Istenhívők és istenfélők voltak, így teljesen természetes volt, hogy amint tehették, templomokat építettek, hogy gyakorolhassák pravoszláv vallásukat. Íme hát a jó a rosszban: a törökök előrenyomulása következtében pompásan gazdagodott történelmünk, kultúránk, tágultak vallási nézeteink, szaporodott értékes épületeink száma, és nagyszerű lelkek osztották meg az őslakókkal Isten szent egének fényeit.
Ahogyan a Duna alsóbb szakaszán Szentendre, úgy a felsőbb szakaszon Komárom is büszkélkedhet jelentősebb szerb letelepülőkkel. Utóbbi városban a rácok (a köznyelv így hívta a szerbeket) a 18. században építettek templomot, alapkövét Dionisije Novákovics budai szerb püspök rakta le, később ő is szentelte fel az istenházát. Mai formájában 1851-ben épült újjá, mivel tornya az 1848-as évi nagy tűzvészben teljesen megsemmisült, harangjai is leolvadtak. A szabadságharc leverése után a város gazdasági hanyatlása miatt sok rác elhagyta a várost, vagy teljesen beépültek a magyar lakosságba, aminek következtében a két világháború között már papra sem volt a komáromi rác közösségnek. A templom kiürült, sokáig csak műemlékként használták, míg 1998-ban a parókiával együtt visszakerült az egyházközség tulajdonába.
Az Istenszülő templomi bevezetésére (más források szerint A Szent Szűz elalvásának temploma) szentelt révkomáromi ortodox templom nem mindennapi kiállítás megtekintésére hívogatta a komáromi közönséget 2025 nyarán. XIV–XVI. századi ikonok másolataiból nyílt tárlat, amelyek a kis-ázsiai születésű, görög származású myrai püspököt, Szent Miklóst ábrázolják. Ő a keresztény hagyomány egyik legismertebb szentje, akit jósága, önzetlensége, az ártatlanul elítéltek megmentése és a bajbajutottak segítése tett híressé. A bemutatott ikonok a Vologdai terület (Észak-Oroszország) kolostoraiból és múzeumaiból származnak, ahol a kereskedők és utazók védőszentjeként tisztelték Szent Miklóst. A kiállítás célja, hogy a hívek és érdeklődők közelebb kerülhessenek a szent szellemiségéhez, megismerhessék életének fontos mozzanatait, és személyesen is tiszteletüket tehessék előtte. A tárlatot kísérő előadás egészítette ki, amely a szent életét és jó cselekedeteit mutatta be. A kiállítás pedig lehetővé tette, hogy az addig csak kívülről megszemlélt templomba bárki beléphessen, és megcsodálhassa annak szépségeit. Megtudtuk, hogy a templom ma a Csehországi és Szlovákiai Ortodox Egyház alá tartozik, mely szoros kapcsolatot ápol a Szerb Ortodox Egyházzal. Szóba került a 2019-es év is, amikor különleges liturgiai esemény zajlott: a pozsonyi metropolita, Rastislav meghívta a szerb budai püspököt egy közös istentiszteletre, mely után a hagyományos Slava-kenyér áldást és megosztását is megtartották – jelezve, hogy a szerb hagyományok tovább élnek a közösségben, annak ellenére, hogy a hívek többsége már nem szerb nemzetiségű.
A méltán gyönyörű ikonosztáz mellett vezetőnk elmondta, hogy körülbelül kétszáz fő fér be, ugyanis a hívek a pravoszláv istentiszteletek alatt nem ülnek, hanem állnak, így padsorok sem csökkentik a templom befogadóképességét. Az oldalbejárat közelében található Davidovics Pál síremléke: ő a komáromi vár főparancsnoka volt 1809-1814 között, valamint a rác temető megszűntekor (a mai katolikus temető és a 12 emeletes tömbházak közötti rész, ahol felépült a 100 ima kápolnája) ide helyezték át Domonkos János komáromi gabonakereskedő sírkövét is. Aki figyelemmel kíséri a Jókai 200 eseménysorozat programjait, meglehet, felkapta fejét e név olvasása közben. A nagy mesemondó ugyanis Domonkos Jánosról mintázta Tímár Mihály karakterét, aki az író kedvenc regényének, Az arany embernek volt főszereplője.
Manapság ez a város egyetlen pravoszláv temploma és gyülekezete, szombatonként és vasárnaponként tartanak istentiszteletet, melyet az orosz-ukrán háború miatt a városba menekült ukrán hívek is látogatnak.
fotó: Kalmár Csaba, Komárom város, komarno.pcotrnava.sk
