XX.
Pax etbonum
Béke és jóság. Induljunk most el ezen az úton gondolatban.
Az a béke, amit nem hordozunk, csak vágyunk rá, valójában nem létezik. A lottófőnyereményre nagyobb az esély, mint arra, hogy az ilyen – külső forrásból várt – béke megnyugvást és boldogságot hoz az életünkbe. Erre csak az a béke képes, amit hordozunk. Nem viszünk, mert az azt jelenti, néha-néha fölkapjuk és egy darabig cipeljük. Hordozni úgy kell, ahogy az egészen kis gyerekek teszik a kedvenc játékukkal, amit tegnapelőtt kaptak: meg nem válnának tőle, semmi pénzért sem. Le nem tennék egy pillanatra sem. Csak az ilyen – belsővé szelídült – béke képes tartós jóságot szülni.
A béke, nem lehet fegyverszünet két negatív idegállapot köztes idejében. Nem jelentheti azt, hogy „most épp jó passzban vagyok”. Mert akkor irigység és félelem fogja kísérni: „de mi lesz velem ezután?” Az ilyen békével járó jóságot előbb-utóbb kiismerik az emberek, és bár kezdetben örülnek neki, egy idő után inkább tartanak majd tőle és elkerülik: „nem kérek belőle, hisz a végén úgyis megbánt…”
A béke nem azt jelenti, hogy nem vagyok mérges, és a jóság nem azt jelenti, hogy nem vagyok rossz. Ezek óriási lepedők, amivel letakargathatjuk saját valódi énünket. Panelek, amelyek mögé elbújhatunk, ha épp produkálni kéne valami krisztusit.
A béke nyugodt víztükör, amit igenis fodroz a szél, s bár csendes a felszín, a mélyben hatalmas erők működnek. A jóság szélvihar – különben hogy venné föl a küzdelmet a gonosszal?!
Pax et bonum. Béke és Jóság. Krisztus a forrás.
Fotó: pixabay
