„V” – mint Valóban
Valóban: a keresztények legerősebb szava. Bármilyen meglepő, erősebb a „Hiszek”, az „Uram!” vagy akár a „Szeretet” szavunknál is.
Mert ez már a jövőhöz tartozik és nem a jelenhez. Ez már a feltámadás szótárából van. A húsvéti párbeszéd a Názáreti Jézus hívei között végtelenül egyszerű, s bár mi, a nyugati egyházban, sajnos, nemigen használjuk, görög testvéreink annál inkább:
- Krisztus feltámadt!
- Valóban feltámadt!
Mindössze 3 rövid szó, s középen ott a legjelentéktelenebb és a leghétköznapibb. Nem egy szent név, és nem egy hittitok, mint a másik kettő. Mégis: mindkettőt aláhúzza, s főleg - mindkettőt testközelbe hozza. Ettől lesz a „miénk”. Mert a „valóban” annyit tesz: elhittem. Meggyőződtem róla. És kimondom!
Valóban: tényleg, igazán! Nem mese ez, gyermek! Nem régi történetek, homályos legendák. Nem mítosz, ködös és távoli. Nem fantasy, ami valahol két világ határán játszódik. Nem is elit klubba való életcél, ami csak a „nagyon különleges kiválasztottaknak” jár.
Valóban – azt jelenti: tudom. Egyszerűen tudom és kész!
És ezzel azt is kijelentem, hogy tudom: mivel Krisztus valóban csodákat tett, azok a csodák velem is megtörténhetnek. Ha Krisztus a kereszten valóban meghalt értem, akkor nekem már „nagyobb bajom” ebben az életben egyszerűen nem lehet. Valóban nem. S mivelhogy Krisztus valóban azt tanította a szeretetről, amit tanított, azt én is meg tudom tenni… Valóban meg tudom tenni!!!
Fotó: pixabay
