Köztudott, hogy 1969-ben, az új liturgikus naptár megreformálása kapcsán, Szent VI. Pál pápa volt az, aki egy napra tette az Úr Jézus nagyszüleinek ünnepét.
Az idei évre a Nagyszülők és Idősek IV. Világnapjának témájául a mottót Ferenc pápa választotta: „Ne hagyj el öregkoromban” (vö. Zsolt 71,9) kihangsúlyozva, hogy a magány sajnos sok idős ember keserű társa, akik gyakran a kiselejtezés kultúrájának lesznek az áldozatai.
A Szentatya a 2025-ös szentévet előkészítő ima évében a 71. zsoltárból választotta a világnap témáját, amelyben egy idős ember fohászát halljuk, aki végigtekint az Istennel való barátsága történetén. A világnap megünneplése a nagyszülők és az idősek karizmájának és az Egyház életéhez való hozzájárulásuk értékelésével akarja elősegíteni az egyes egyházi közösségekben a generációk közötti kapcsolatok építését, a magány leküzdését, tudatában annak – ahogyan a Szentírás is mondja – „Nem jó az embernek egyedül lennie” (Ter 2,18).
A pápa a világnapra írt üzenetében kiemelte, hogy Isten soha nem hagyja magára gyermekeit. Egyetlen követ sem vet el, sőt az öreg kövek képezik azt a szilárd alapot, amelyre az új kövek támaszkodhatnak, hogy együtt alkossák és szilárdítsák a jövő lelki építményét.
Az Egyház nevében ezúton is megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel köszöntjük a nagyszülőket és a szép-korú testvéreinket úgy a templomban, mint az idősek otthonában, valamint otthon a készülékeknél.
Köszönjük, egyéniségük szilárdságát a hitben, a közerkölcsben, az emberségben és a magatartásban. Igaz, talán nem mindig volt szilárd a meggyőződésünk az evangéliumi értékrend iránt, de hála Istennek – egyre idősödve magunk is beláttuk, hogy nincs más, igazibb, értékesebb út, mint amit Urunk Jézus Krisztus elénk élt, és amire egykor áldott jó szüleink és nagyszüleink megtanítottak bennünket.
Hibáink, gyarlóságaink és tévedéseink beismerése révén - tartsunk őszinte bűnbánatot és kérjük Urunk Jézus Krisztus bocsánatát, a Szűzanya oltalmát, valamint Szent Anna és szent Joakim kegyes közbenjárását.
A világnap emlékére készült emlékképecskéket őrizzük gondosan, emlékeztessenek bennünket és mieinket, hogy egymásra bízattunk.
Adja Isten, hogy életünk, magatartásunk és példás életünk a jövőben is szilárd alapot képezzen a felnövekvő nemzedéknek, hogy így együtt, biztos alapot alkossunk jövőnk lelki építményének.
Köszönjük Lisovszky Áronnak és édesapjának, Lisovszky Gézának a tavalyi emléknap megzenésített imádságának a nagyszerű előadását. Nagy köszönet, hála és elismerés mindkettőjük nem kis teljesítményéért.
Fotó: A szerző archívumából
