Bodollón, 2025. június 13-án a szentmise főcelebránsa főtisztelendő Makovics István kihelyezett jánoki lelkiatya volt, akivel együtt miséztek a szepsi plébánia papjai.
Ismét jó volt együtt lenni és tudatosítani: amikor feltámadása után Urunk, Jézus Krisztus tanítványaitól búcsúzott és elküldte őket az egész világra, hogy hirdessék az örömhírt, megígérte nekik, hogy velük lesz minden nap, a világ végezetéig. Köszönjük, hogy ígérete ma is tapasztalható volt: tanításában, kegyelmében, szentségeiben, de különösen az Eucharisztia ünneplésében, Szavában és az Oltáriszentségben, amelyet a szentmise záró részében - a határ mindkét oldaláról - ismét imádattal vettünk körül.
Mint mindig, most is különös hangsúllyal imádkoztunk, hogy a Kárpát-medence népei a történelem sebeire együtt keressék és találják meg az Eucharisztia szent jegyeiben a kölcsönös kiengesztelődés és megbocsátás forrását. A kérdések kérdése ugyanis sohasem az, hogy egy-egy helyen kinek az elődje élt korábban, de az, hogy idők múltával, kinek az utódja él majd ott és miként boldogul. Egy nép nagysága nem a számokban van, de abban, hogy hányan imádkoznak benne. Ebben különös feladat hárul az édesanyákra, akiknek életútja ugyan nemegyszer Kálvária, de gyermekeik révén őrhelyek ők. Ezzel a meggyőződéssel imádkoztunk családjainkért is, hogy képesek legyenek sajátosan nézni a világra. Látva és belátva: szent elődeinktől örökül kapott elsődleges küldetésünk, hogy a velünk együtt élő népekkel naggyá tegyük a Kárpát-medencét.
Az élet zarándokútján járni, ugyanis annyit jelent, mint elköteleződni a küzdelemre. Küzdeni azokért, akiket a Gondviselés ránk bízott, akik lehet, hogy tegnap lemaradtak, de ennek ellenére, vagy éppen ezért, küzdeni kell értük azért, hogy a holnap főszereplőivé lehessenek, és küzdeni a ma főszereplőiért is, hogy holnap se maradjanak hátra.
Adja Isten, hogy templomunk itt a szűkebb pátriában a Szűzanya egyre kegyesebb kegyhelyévé váljon, ahol oltalmat, békét, áldást, erőt és kitartást nyer és kap minden zarándok. Ki tagadná? Mindez jövőnk szálainak közös összefonását teszi szükségessé. Az engesztelő imatalálkozó most is egy közös kiáltás volt: Édesanyánk, taníts meg minket összevarrni a jövőt.
Június 13. szent Antal, apátnak is az emléknapja. Az egybegyűltek az ünnep kapcsán az idén is köszöntötték Király Antal mérnököt, a bodollói szent hajlék templomatyját, megköszönve hűséges szolgálatát a családban, az egyházközségben és a közéletben. Adjon az Úr minden egyházközségbe sok ilyen buzgó, elkötelezett, tudatos Krisztus-követőt.
Egy hónapja, hogy köztünk volt Excellenciás Majnek Antal, emeritus munkácsi megyéspüspök úr, aki felszentelte templomunk újabb ékességét, Király Tamás alkotását, a Fájdalmak Férfija Jézus-szobrot. Ma a püspök úr a Kaplonyi Szent Antal búcsúünnepséget vezette, ahol - mint jelezte - értünk is imádkozik. Viszonoztuk imáját, annál is inkább, mivel ma ő is névnapját ünnepelte.
Hasonlóképpen a hűséges, odaadó és magas színvonalú szolgálatukért születésnapjuk kapcsán köszöntöttük Cehelnik Istvánt a Mária Rádió önkéntesét és Bányász Emőke kántorasszonyt, névnapja kapcsán Kuzma Norbertet, valamint jubiláló papjainkat.
Örültünk, hogy ismét együtt lehettünk és a papszentelések hónapjában köszönetet mondhattunk a szűkebb pátria papjaiért, akik egykor meghallották és elfogadták az Úr hívását, kilépve önmagukból, emberi biztonságukból - egy nagy kalandra vágyva - egészen az Istené és Benne a mieink lettek.
Megkülönböztetett hálával imádkoztunk ma is értük, akik hosszabb – rövidebb ideje nagy hűséggel és odaadással szolgálják Istent és az Ő szent népét:
Bartal Károly Tamás jászóvári emeritus apát úr immár - 67 éve,
Bartko Elek atya – 52 éve,
Gábor Bertalan, esperes-plébánosunk – 51 éve,
Kertész Ferenc atya – 49 éve,
Jakab János atya – 44 éve,
Szalay László atya – 40 éve,
Szmolnyicki Béla atya – 39 éve,
Mons. Pásztor Zoltán, püspöki helynök úr – 37 éve,
Pásztor Lorenzo atya – 35 éve,
Makovics István atya – 27 éve,
Susko Mihály atya – 27 éve,
Fábry Péter atya – 23 éve,
Fedorka Zsolt atya – 21 éve,
Tirpák Peter atya – 20 éve,
Nemec Peter atya – 20 éve,
Berger Edvin atya - 19 éve,
Lucsko Márton atya – 10 éve,
Belá Tamás atya – 10 éve,
Fuňák József atya – 8 éve,
Kark Krisztián atya – 7 éve,
Pankulics Patrik atya – 5 éve
Ismételt köszönetünket és hálánkat fejeztük ki, hogy elfogadva az Úr hívását, továbbra is készen állnak Isten szent népének sokoldalú szolgálatára. Köszönjük papjaink hűséges papi szolgálatát az oltárnál, a szószéken és a gyóntatószékben. Köszönjük, hogy szent konoksággal ragaszkodnak a gyökerekhez, ápolják a hajtásokat, azonosulnak a peremre szorultakkal. Köszönjük a Fatimai engesztelő imatalálkozók meghonosítását, szervezését, vezetését, az azon való személyes részvételt és nem utolsó sorban az elmélkedéseket, amelyekkel tanítanak bennünket az evangélium szerinti életre. Munkásságukért ezúton is kívánunk nekik sikeres és áldásos papi életet.
Természetesen - örültünk az új mérnököknek, a pedagógusoknak, az orvosoknak és minden érettségit és diplomát szerzett fiatalunknak is.
Örömmel közöljük a kedves hívekkel, hogy július 2-án, szerdán a templomtitulus ünnepére becses vendégek ígérték jövetelüket – jelesen a kazincbarcikai Don Bosco iskola 45 fős tantestülete, Don Andrásfalvy János tartományfőnök atya vezetésével. Zarándoklatuk kapcsán a templomban 10:00 órai kezdettel ünnepi szentmise lesz, amelyre ezúton is tisztelettel hívjuk a kedves híveket. A templombúcsú ünnepi szentmiséje vasárnap, július 6-án lesz 11:00 órai kezdettel. Mindkét alkalomra örömmel várunk minden hazai és környékbeli zarándokot.
Adja Isten, hogy mindnyájunk élete Isten dicsőségét, az Egyház javát, népünk boldogulást és lelkünk üdvösségét szolgálja, határon innen és határon túl!
fotó: romkat.sk
