A Szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontban már az is hagyománnyá vált, hogy az újesztendő kezdetén Vízkereszt ünnepe kapcsán különáldásban részesül az intézmény diáksága, tantestülete, alkalmazottjai, valamint helyiségei.
A diákság, a tantestület és az alkalmazottak az aulában gyülekeztek. Az első sorokban helyet foglaltak az osztályok és a különböző termek megbízottjai, akik a kezükben tartották az ajtókra felragasztandó vízkereszti levonót 20*C+M+B*26, amelyet az áldóünnepség után mindenki felragasztott a saját osztálya, illetve terme ajtajának külső, felső szemöldök fájára.
A szolgálattevők bevonulását harangzúgás kísérte, majd felcsendült - a Himnusz.
Ki tagadná? Ebben az esztendőben is sok veszedelem leselkedik mindnyájunkra. Szeretnénk azokat elkerülni, pontosabban, bölcsen viselkedni úgy, mint a napkeleti bölcsek. Túljárni az ellenség eszén. Ehhez meg kell tanulnunk leborulni a megtestesült Bölcsesség, Urunk, Jézus Krisztus előtt. Most is ezt tettük a hitben. Ezért imádkoztunk, majd teremről teremre járva szenteltvízzel hintettük meg ott tanulókat, nevelőket, tanítókat és dolgozókat.
Történt ez mindazért mivel a Fészek lakói tudatos felelősséget éreznek azért, hogy egy új kultúrát fejlesszenek ki és adjanak tovább. Olyan kultúrát, amely a nemzedékek közötti találkozáson, a befogadáson, az igaz, a jó és a szép felismerésén alapul. A személyes és a kollektív felelősség kultúráját, ami képes szembenézni az olyan világszintű kihívásokkal, mint a környezeti, a társadalmi és a gazdasági válság, vagy a béketeremtés hatalmas vágya.
Az iskola olyan, mint egy fészek, ahol nemcsak elgondolható a béke, vagyis lerakható egy igazságosabb és testvériesebb világ alapja, de a különböző tudományág hozzájárulásával, a gyermekek és a fiatalok kreativitásával csirájában meg is valósítható.
A tudatos fegyelem, az önnevelés, a nevelés és a neveltetés folytán ugyanis könnyebben valósul meg az a célra törekvés, hogy az iskolában kölcsönösen senki ne vívjon háborút senkivel, mert pl. ha az iskolában megaláznak egy problémás gyereket, az a háborúra, és nem pedig a békére való készülés és készítés.
A Fészek ezért is jött létre: segítse és járuljon hozzá az iskola nevelési céljainak minél jobb eléréséhez. Az iskola nem egyfajta „tartály”, hanem a benne élő, tanuló és dolgozó emberek: a diákok, a tanárok, a szülők, a vezetők és a vezetettek közössége.
Már az indulás és az indítás kezdetén megszületett az a felismerés, hogy csak egymással szövetkezve, társulva, egyesülve, együtt járva tudjuk jobbá tenni az iskolát, amely természeténél fogva közösség, ami rászorul mindenki hozzájárulására.
Mivel olyan időket élünk, amikor a személynek és a demokratikus állampolgárságnak az értékei mellett tudatosan ki kell állni, sőt, ezeket az értékeket mindenki javára meg kell erősíteni, ezért nem akarjuk sohase elfelejteni, hogy honnan jöttünk és hova tartunk, de nem akarunk hátratekintve se járni, visszasírni a régi szép időket.
Tudatosan gondolunk az iskola jelenére, ami napjaink társadalomi átalakulásának és átalakításának jövőt formáló helye és fészke.
Örömmel gondolunk a fiatal tanárokra, akik első lépéseiket teszik meg az iskolában és a családokra, akik nevelési feladatukban egyedül érzik magukat. Alázattal és újdonságként ajánljuk és kínáljuk fel nekik a keresztény iskola nevelési és egyesületi stílusát intézményünk mottójával – Cum Deo, pro Patria et Invicem – Istennel, a Hazáért és Egymásért.
Adja Isten, hogy mindezt ezután is közösen, egyfajta „egyesületek közötti paktummal” tudjuk egésszé tenni, mert tanúságtételünk az Egyház arcáról csak így lesz hatékony - az iskolában, az iskoláért!
fotó: romkat.sk
