Az ökumenikus imahét szervezői minden évben arra ösztönzik a keresztényeket, hogy lépjenek ki saját megszokott egyházi liturgiájuk kereteiből és forduljanak közösen a mindenható Istenhez. Nem vitázni hívnak és vitatkozni, nem is egymást meggyőzni, de együtt imádkozni, mert az ökumené igazi nyelve nem a dokumentumoké, vagy a nyilatkozatoké, hanem az imádságé.
Amint az közismert a 2026-os ökumenikus imahét liturgikus anyagát az örmény apostoli egyház készítette. Önmagában már ez is sokat mondó beszédes tény. Az örmény kereszténység ugyanis a világ egyik legősibb keresztény hagyománya. Örményország volt az első állam a világon, amely hivatalosan is felvette a kereszténységet. Egy olyan egyház szól tehát most hozzánk, amely a különféle üldöztetés, szenvedés, megmaradás és megpróbáltatás közepette, évszázadokon át otthon és a diaszpórában hordozta, élte, megőrizte és tovább adta a hitet.
Ez a tapasztalat ad különös hitelességet az egységről szóló megszólalásunknak. Az ökumenikus imádság nem azt jelenti, hogy minden különbség eltűnik közöttünk. Nem jelenti azt sem, hogy feladjuk sajátos hagyományainkat vagy identitásunkat. Éppen ellenkezőleg, az imádságban úgy állunk egymás mellett és egymás mellé, ahogyan vagyunk, de ugyanahhoz az Istenhez fordulunk.
Az egység nem egyformaság, hanem közösség. Harmónia. Sok hangszer, együttzengése. Sőt, az ökumenikus imahét arra emlékeztet bennünket, hogy az egység nem emberi teljesítmény, hanem ajándék. Isten ajándéka. Olyasmi, amit nem mi hozunk létre, hanem kérünk. Ezért van az, hogy az ökumené szíve az imádság. Amikor együtt imádkozunk, akkor elismerjük, hogy nem mi vagyunk az egység urai, hanem Krisztus az, aki egybegyűjt minket.
Az Örmény hagyomány különösen is hangsúlyozza ezt a hűséget. A hűséget Krisztushoz, hűséget az evangéliumhoz, hűséget egymáshoz a szenvedések idején is. Ez a hűség ma különösen is időszerű. Olyan világot élünk, ahol az identitások, az önazonosságok, a gyökerek, a múlt feladása könnyen megtörténik. Ilyen helyzetben a keresztények közös imádsága csendes, de erős tanúságtétel, hogy minden különbözőség ellenére lehetséges az egység.
Minden imahétnek van bizonyos sajátos jellegzetessége. Az idei istentisztelet címét: Világosság a Világosságtól és a Világosságért, Krisztus egyik attribútuma - a fény - inspirálta.
A liturgia tehát a Világosságot, a Fényt, vagyis Krisztust állítja középpontba. Ezt jelképezi az oltár előtt elhelyezett húsvéti gyertya is. Az ökumenikus imahét tehát nem csupán egy rendezvénysorozat a naptárban. Nem, hanem lelkigyakorlat, meghívás arra, hogy megtanuljunk - együtt hallgatni Istenre és együtt kimondani: Uram, tégy bennünket eggyé, egymással, egymásért. Legyünk egyek Benned. Ha ez az imádság megszületik bennünk, akkor nemcsak az egyházak, de tagjai által az egész világ egy kicsit jobb lesz bennünk és körülöttünk.
A Szepsi római katolikus templomban 2026. január 29-én ezzel a készséggel tartottunk őszinte bűnbánatot. Kértük bűneink bocsánatát mindazért amivel, gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással vétkeztünk Isten, a felebarát és önmagunk ellen.
fotó: romkat.sk
