Az Egyház történetének sok száz esztendeje alatt szép számmal kerültek jelentősebb és kevésbé befolyásosabb személyek kiközösítés terhe alá. Egyesek visszatértek a katolikus hitigazságokhoz, mások egyáltalán nem – sőt, vannak, akiket felekezet-alapítóként ünnepelnek spirituális utódaik. Keserű iróniája a látható egyház szerkezeti valóságának, hogy életükben bizony egyes szenteket is igazságtalanul ítéltek el hitszegőkként – halálukat követően pedig oltárra emelték őket.
Simon mágus képzeletbeli képe
Ilyen volt például I. Leó pápa, Szent Atanáz, Szent Kolumba misszionárius, Szent Johanna az Orleansi Szűz, valamint Mary Mackillop ausztrál nővér is, aki ma a szexuális visszaélések és az egyházi személyek által elkövetett pedofília áldozatainak védőszentje. (Manapság vajon hány alkalommal vetnék ki az Egyházból?) Vannak közismert személyek, akiket a vallástalanok is ismernek, adott esetben a tolerancia, vagy más divatos érték nevében üdvözölnek. Ilyen Giordano Bruno, Hus János, vagy Luther Márton. A keleti egyházszakadás következményeként egyébként, 1054-től, egészen a 20. századik minden keleti és nyugati keresztény egymás átka alatt élt!
A következőkben, előző írásunkhoz kötődően, néhány kevésbé ismert, ám valamiért érdekes esetet emelünk ki a história folyamából:
Az első egyházi átokkal
rögtön a Szentírásban találkozunk, az Apostolok Cselekedeteiben. „Áldozata” Simon mágus, aki Szamáriában megkeresztelkedett ugyan Fülöp által, ám Szent Pétertől pénzen kívánt csodatévő erőt venni. Korábban varázslással foglalkozott, későbbi iratok nyomán a gnosztikus tanok egyik hirdetője lett. Az anyagiakon szerzett egyházi hivatal jelenségét, őt követően nevezzük simóniának. A Krisztus közvetlen követőinek halálát követő időszaktól, a 313-ban kiadott türelmi rendeletig tartó kor kiemelten zavaros volt, főként, ami az alapvető teológiai fogalmakat illeti. A legalapvetőbb keresztény dogmák ekkor alakultak ki – a legritkább esetben békés eszmecserét követően. A később eretnekségnek bizonyuló mozgalmak vezetőit rendszerint kiátkozták az Egyházból. Ide tartozik Valentinusz, aki a titokzatos tudás és megvilágosodás elvét csempészte a kereszténységbe (gnoszticizmus.) Marcion is, aki különbséget tett a jó istenség, a Krisztust küldő atya; valamint az ószövetségi gonosz demiurgosz között, akit Jahvével azonosított. Montanosz ünnepeinek középpontjában az eksztatikus prófétálás állt. De hasonlóan elutasították Novatianuszt, Szabelliusztt és Szamoszatai Pált is.
Konstantin császár
Az eretnekségek kora valójában a Milánói Ediktummal sem záródott le. Olyannyira nem, hogy maga Constantinus császár is, halálos ágyán az ariánus kereszténység jegyében keresztelkedett meg. A kereszténység ezen ágával ismerkedett meg számos germán nemzet is, annak ellenére, hogy Áriusz is kitaszíttatott az Egyházból. (A hagyomány szerint, Szent Miklós püspök arcul ütötte dühében, mikor az a zsinati atyák előtt kifejtette tanítását.) Később a kiközösítettek sorát gyarapította még Nesztor, a róla elnevezett szekta alapítása miatt, és Eutükhész szerzetes is. Az összes tévtanító és a Szentháromsággal, vagy Krisztus természetével kapcsolatos tévedés kiötlőjét, csak a 9. században ítélték el végleg és teljességükben.
A legtöbbször kiátkozott személy
IV. Henrik Német-római uralkodó, aki az invesztitúra háború egyik jeles szereplője volt. Nevéhez fűződik a Canossa várába való zarándoklat, melyet nyomorult földönfutóként tett meg. Uralkodása zűrzavoros volt, több alkalommal a Szent László előtti Magyarországot is sarcolta. Legfőbb harcait azonban saját alattvalóival, a pápasággal és a sorra jelentkező trónkövetelőkkel vívta. Három egyházfő, öt alkalommal vonta átok alá – ezekből vagy megalázkodással, vagy erővel tört ki. Még halálában is átokkal temették, csak későbbi feloldozást követően helyezték a családi sírba!
Barbarossza Frigyes
A második ismertebb Német-római császár, a keresztesháború során életét vesztő Barbarossza (Rőtszakálú) Frigyes. Uralkodásának nagy részét észak-Itáliában, hadakozással töltötte. Fő ellenlábasa a pápa volt. Később fegyvereit mégis a keleti pogányok felé fordította, ám a harmadik kereszteshadjárat során hirtelen életét vesztette. Ellenkezőleg, a kiátkozó életét követelte II. Henrik angol királyt megkoronázó püspökök exkommunikációja. A hírhedt politikai gyilkosság áldozata Thomas Becket érsek volt.
A 14. században Szép Fülöp, a templomosok megtizedelője is magára haragította VIII. Bonifác pápát; és ha máshonnan nem, az Oroszlánszív (Braveheart) című filmből ismerhető skót királynak, Robert de Bruce-nak, egy oltár mellett elkövetett gyilkosságért kellett vezekelnie.
Az egyik legdrámaibb és legromantikusabb nosztalgiával körüllengett uralkodó VIII. Henrik volt, akit feleségeinek ügyén keresztül, a pápaságtól való elszakadása ítélt kiközösítésre. Erre hivatalosan 1533. december 17-én került sor, III. Pál által. Őt követte Thomas Cranmer, az első protestáns érseke a Canterbury székesegyháznak. Talán a leghíresebb angol királynő, I. Erzsébet is törvényszerűen exkommunikáció alá esett, melyet a Regnans in Excelsis kezdetű pápai bulla tett nyilvánvalóvá, 1570-ben.
VIII. Henrik angol király
IV. Henrik francia király hugenottaként élte túl Szent Bertalan éjszakáját, a francia protestánsok lemészárlását. Hozzá fűződik a „Párizs megér egy misét” mondás, melyet a hagyományok szerint az Egyházhoz való visszatérésekor mondott. Ezzel a kiközösítését is feloldották – ő pedig elfoglalta a trónt… A legnagyobb politikai és katonai sikereket elért francia hadvezér, akit a katolikus egyházfő hasonló büntetéssel sújtott, nyilvánvalóan Bonaparte Napoleon. Ezt 1809-ben érdemelte ki, Róma és az ahhoz tartozó területek megszállásával. VII. Piusz ítéletét halála előtt feloldották, így katolikus módon távozhatott a világból. Hasonló okok miatt és hasonló végkifejlettel viselte e sorsot II. Viktor Emmánuel, Itália királya is.
Kun László Árpád-házi király
A különféle nemzetségbe, országhoz tartozó királyok és fejedelmek kiátkozásának sora – nem meglepő módon – egészen hosszú.
Hogy ebből mi sem maradjunk ki, arról először II. András gondoskodott, akit 1231-ben közösítettek ki az Aranybulla pontjaihoz való hűtlenség miatt. Az Árpád-ház hanyatlásának korszakában, 1279-ben, IV. Kun László jutott hasonló sorsra, erkölcstelen, pogány életvitele miatt. 1309-ben, Gentile Portino da Montefiore pápai követ átkozta ki Kán László erdélyi helytartót, aki nem volt hajlandó átadni a Szentkoronát. Két évvel később ugyanő helyezett exkommunikációt Csák Mátéra, aki visszautasította Károly Róbert jogát a trónra.
Az I. Vatikáni Zsinat, és abból következő pápai tévedhetetlenség
nagyon sokak számára volt ok a katolicizmus elleni rebellióra. Többek közt a továbbiak estek kiátkozás ítélete alá: Charles Loyson, rendjét elhagyó karmelita; Ignaz von Döllinger és Johann Friedrih, majd Joseph Hubert Reinkens az Ókatolikus Egyház megalapításáért. 1872-ben, a kölni érsek-bíboros Bernhard Josef Hilgers, Joseph Langen, Franz Heinrich Reusch és Franz Peter Knoodt személyeket közösítette ki a zsinati doktrína elutasítása miatt.
Marcel Lefebvre püspök
Az elmúlt évszázadok alatt több szerzetesi,
vagy más vallásos közösséget zártak ki az Egyház közösségéből. A 14. században például az egyházi hatóságoknak meggyűlt a baja a ferences rend spirituális ágával. Itáliában és a mai Franciaország területén, 1317-ben több alkalommal is elítélték egyes monostoraikat. 1578-ban egy spanyol karmelita közösséget, majd még egyet Avilában. Utóbbit azért, mert visszautasították Szent Teréz vezető szerepét. 1902-ben a Fülöpszigeteken megalapuló Független Egyházat és annak minden tagját, valamint az USA területén a 20. század folyamán egyes katolikus közösségek, egyházmegyék is áldozatául estek túlzásoknak, az Egyház tanaival összeegyeztethetetlen tanoknak. 1946-ban, mindenki exkommunikáció tárgyává lett, aki részt vett Aloysius Stepinac zágrábi érsek; valamint a Mindszenty Józsefet elítélő perben. Vincent Zhan Silu kínai püspököt tiltott szentelés vádjával ítélték el, de 2018-ban e büntetést feloldották.
A 21. század sem maradt el sajnos kiközösítés nélkül
Az egyik legismertebb ügy Marcel Lefebvre érseké, aki a II. Vatikáni Zsinat döntéseit olyannyira tragikusnak ítélte, hogy szükségét látta engedély nélkül négy püspököt szentelni. Ez önmagától beálló büntetéssel jár, ám a hivatalosan 1988-tól tartó exkommunikáiót 2009-ben feloldotta a Vatikán. Nem tehette azonban ezt a Rómulo Antonio Braschi által „felszentelt” hét „női pap” esetében! Engedély nélküli szentelésért bélyegeztek meg több kínai egyházi személyt, Emmanuel Milingo zambiai püspököt; valamint a „Minden Nemzet Nagyasszonya Közösség” (Community of the Lady of All Nations) tagjait, mert eretnekségeket hirdettek.
2020 júliusában közösítette ki az Egyház Tomislav Vašič volt ferences papot, az állítólagos medjugorjei látnokok mentorát. Az ok az volt, hogy bár laicizálták, továbbra is prédikált és szentségeket produkált. Ellenállt egyházi elöljáróinak, hamis tanokat hirdetett, nem utolsó sorban pedig szexuális visszaélésekkel vádolják. Korábban Isten kiválasztottjának nevezte magát, aki a látnokokat vezetni hivatott, később ezoterikus egyházat alapított, erősen keresztény motívumokra építve.
Carlo Maria Vigano bíboros
Zavarbaejtően sok exkommunikáció oka volt Ferenc pápa személye,
valamint pontifikátusának hitelessége. 2019-ben három skót remetét ítéltek el, mert az egyházfőt nyilvánosan eretnekséggel vádolták. Egy évvel később, a sacramentoi Jeremy Leatherby egyházmegyés pap tagadta meg az engedelmességet a korábbi Bergoglio bíborosnak, hasonló okokból. Ramon Guidetti, a livornói egyházmegye papja egyik prédikációjában nevezte anti-pápának, és bitorlónak. 2023-ban Michal Wozniki SDB utasította el a római pontifex tekintélyét. Tivoli egyházmegyéjében Natale Santonocito jelentette ki, hogy mivel XVI. Benedek lemondása érvénytelen, Ferencnek nincs joga a pápai trónushoz. 2024. július 4-én Carlo Maria Viganó érsek, a Vatikán korábbi nagykövete az USA-ban esett áldozatul a Ferenc körüli zűrzavarnak. Viganó érsek az elsők között jelezte kétségeit az új pápa hitelességét illetően. Ma is ismeretlen helyen tartózkodik.
fotó: wikipedia, unsplash.com, pixabay.com
