A kereszt Krisztus kínhalála és feltámadása óta a hívő embernek, keresztény hitünknek kiemelt jelképe. Ezt a szakrális tárgyat kiemelt tisztelet övezi. A katolikusok által lakott településeken ezért állítottak gyakran a külső tereken is ilyen megszentelt jelképeket. Legtöbbjük fából, majd vasból vagy kőből (homokkő, műkő), márványból, gránitból készült.
A korpusszal (Krisztus-alakkal) ellátott keresztet feszületnek (crucifixus) nevezik, de tájainkon általában ezekre a feszületekre is csak a kereszt kifejezést használják (templomkereszt, központi temetőkereszt, határkereszt stb.). Ezek a szakrális jelképek tehát különböző helyeken állhatnak: a templomok előtt, a temetők bejáratánál, a határ vagy a település valamely pontján, az utak mellett, a házak előtt, azok kertjében stb. Ilyenkor talán mi is gyakrabban vesszük szemügyre ezeket a hitbuzgalommal állított emlékeket; felkeressük azokat, fejet hajtunk előttük, fohászkodunk a Megváltóhoz.
A nógrádi-honti határ, illetve Balassagyarmat közelében települt Apátújfalu vallásos kisemlékei közt is kiemelt helyet foglalnak el a keresztek. A mai falu központjában, a Csábi-patak közelében már a templomépítés előtt állt az a feszület, amely ma is látható. A Templomkerti- vagy Czibula-kereszt dedikációja így szól:
„Isten dicsőségére/ CZIBULA György/ álíta/ 1871”.
A szürkés kőkereszt legömbölyített szárai csipkézett díszítéssel végződnek. A háromlépcsős kereszt felső szárán INRI felirat olvasható, alatta pedig egy szép fehéres öntött vaskorpuszt látni barna ágyéktakaróval. Egyes visszaemlékezések szerint már 1871 előtt is állt itt egy fakereszt. A Visitatiokból tudjuk, hogy 1871-ben Czibulya György keresztalapítványt is tett.
A község temetőjében két feszület is áll. A régebbi központi temetőkeresztet a két falu (Apáti és Újfalu) egyesítése után állították, ezzel a dedikációval:
„Az Isten/ dicsőségére/ APÁTUJFALU /1906”.
Az ízléses ötlépcsős sárgás homokkőkereszten egy szép öntött vaskorpusz van az INRI felirat alatt. Később a temetőkert másik részében egy újabb központi keresztet emeltek. Ez már egy kevésbé igényes, háromlépcsős műkőkereszt, melynek szárvégei – a régi feszület mintájára – ugyancsak csipkézettek. Korpusza ezüstözött vasból készült, feliratán pedig ez áll:
„Isten dicsőségére/ állították/ az apátújfalusi hívek/ 1964”.
A buzgóbb és tehetősebb hívek saját telkükön, földjükön is állítottak keresztet. Csodálatos öntött vaskereszt látható az Alaksa-kertben, melyet valamikor (feltételezhetően a két háború közti időben) Hegedűs Zsigmond állíttatott, ugyanis eredetileg az ővé volt a telek. A kereszt egy dedikáció nélküli magas betontalapzaton áll. A keresztszárat egy angyal tartja. Az alsó keresztszár tulajdonképpen egy virágmotívumokból készült alkotás. Mesteri munka a kereszt felső része is, melyen egy öntöttvas korpusz látható.
A fűút egyik kanyarulatában áll a Petrovics-kereszt vagy Ilo-kereszt. A jellegtelenebb műkőkeresztet az azonos nevű család állíttatta másfél évtizede. A dedikáción ez olvasható:
„Imádunk és áldunk téged 1993”.
A Szlovákgyarmat felé vezető főút bal oldalán, a szőlődombok alatt látható egy négylépcsős, csipkézett szárvégű, vaskorpuszos szürkés kőfeszület. A Szegedi-kereszt-ként ismert szakrális emléket az azonos nevű család állíttatta az 1938-as visszacsatolás után. Talán erre is utalhatott a dedikáció szövege, mely mára már nem olvasható, csupán az évszám – 1942 – maradt épségben. A falu határának keleti részén áll a Bástyi-kereszt. A család valószínűleg a két háború közti időben állíthatta a feszületet, amikor az eredetileg Schusdek-féle földeket megvették. A barnás fakereszt szép vaskorpuszát egy félköríves horganyfedél védi. Az INRI felirat alatti Krisztus-testet fehér ágyéktakaró borítja, s a felfeszített Megváltó feje felett glória van.
A Bátorfalu felé vezető főút mellett áll a Bertók-kereszt, melyet Hegedűs-keresztnek is neveznek. A vaskorpuszos fakeresztet ugyanis „Hegedűs Pál és neje állítá Isten dicsőségére 1933-ban”. A Szögi- vagy Nagymezei-kereszt hasonló kiképzésű, mint a Bástyi-kereszt. A határ északnyugati felében álló feszület már régóta megvolt, s a korhadt fakeresztet 1986-ban cserélték ki újjal. Rimóczy Pál faragta azt társával. A barnás, horganyfedéllel védett fakereszten öntött vaskorpusz látható. A faluban régebben Tobori Szabó Mária (1869) és Péter József (1909) is tett keresztalapítványt.
fotó: Csáky Károly
