A minap a spanyol fővárosban, Madridban megrendezett papi gyűlés alkalmából XIV. Leó pápa arra kérte a papokat, hogy ne csüggedjenek el a kihívások és a szekularizmus miatt, hanem ismerjék fel, hogy imádságos lelkületük és közelségük Krisztushoz segíthet másoknak is felismerni, hogy az Úr segít nekik betölteni szívük legnagyobb vágyait. E gondolatok jegyében tartotta havi lelki napját a szepsi esperesi körzet papsága. A találkozó szentmisével kezdődött a templomban, az egyházi iskolában folytatódott az érsekségről küldött előadások meghallgatásával és megbeszélésével, amit agapé zárt az intézmény szívességének köszönhetően.
XIV. Leó pápa a spanyol papoknak írt levelében többek között ez olvasható: „Annak érdekében, hogy olyan papok legyetek, amilyenekre az Egyháznak ma szüksége van, ugyanazt a tanácsot adom, mint szent honfitársatok, Ávilai Szent János: „Legyetek teljesen az övéi. Legyetek szentek!”
A január 28-án, Aquinói Szent Tamás egyházdoktor liturgikus emléknapján aláírt levelében XIV. Leó elismerte a kihívásokat, amelyekkel a papoknak szembe kell nézniük. Azt javasolta, hogy a nyugtalanság és a szekularizmus közepette ne felejtsék, hogy napjainkban még nagyobb szükség van az életszentség megtestesítésére, mint valaha, és arra, hogy az Úr jelenlétével és szeretetével segítsünk másoknak betölteni szívük legmélyebb vágyait.
A pápa levele kezdetén megjegyezte: az Egyház által megélt pillanat arra hívja a papokat, hogy együtt álljanak meg egy nyugodt és őszinte elmélkedésre, „nem annyira azért, hogy azonnali diagnózisokra vagy a sürgős esetek kezelésére összpontosítsanak, hanem hogy megtanulják alaposan átlátni azt a pillanatot, amelyre hivatottak vagyunk, felismerve a hit fényében mind a kihívásokat, mind a lehetőségeket, amelyeket az Úr megnyit előttünk”. Ezen az úton egyre inkább szükségessé válik, hogy neveljük tekintetünket és képezzük magunkat a megkülönböztető képességünkben, hogy világosabban érzékelhessük, mi az, amit Isten már végez – gyakran csendes és diszkrét módon – közöttünk és közösségeinkben.
A pápa azt is hangsúlyozta, hogy a jelennek ez az olvasata nem hagyhatja figyelmen kívül azt a kulturális és társadalmi keretet, amelyben a hitet ma megélik és kifejezik. „Sok helyen megfigyelhetjük a szekularizáció előrehaladott folyamatait, a közéleti viták növekvő polarizációját és azt a tendenciát, hogy lekicsinyítsék az emberi személy összetettségét azáltal, hogy ideológiákon vagy részleges és elégtelen kategóriákon keresztül értelmezik azt”.
„Ebben az összefüggésben” – folytatta a pápa – „fennáll a veszélye annak, hogy a hitet eszközként használják fel, elbagatelizálják vagy a jelentéktelenség birodalmába száműzik, miközben megszilárdulnak a transzcendenciára való bármilyen utalást nélkülöző együttélési formák.” Ehhez kapcsolódik még „egy mélyreható kulturális változás, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni”, nevezetesen „a közös vonatkoztatási pontok fokozatos eltűnése”. Leó pápa emlékeztetett arra, hogy a keresztény mag sokáig nagyrészt előkészített talajra talált, mivel az erkölcsi nyelv, az élet értelmével kapcsolatos nagy kérdések és bizonyos alapvető fogalmak legalább részben közösek voltak. A jelenlegi helyzetről szólva, sajnálkozva megállapította, hogy „ez a közös alap jelentősen meggyengült”.
Ennek eredményeként számos alapvető gondolat, amely évszázadok óta segítette az embereket a keresztény üzenet megértésében és továbbadásában, már nem nyilvánvaló, és sok esetben már nem is értik. „Most az Evangélium nemcsak közömbösséggel találkozik, hanem egy eltérő kulturális horizonttal, amelyben a szavak már nem ugyanazt jelentik, és ahol a kezdeti igehirdetést nem lehet magától értetődőnek venni” – figyelmeztetett a pápa.
Leó pápa mégis annak a meggyőződésének adott hangot, hogy „sok ember, különösen a fiatalok szívében ma új nyugtalanság születik meg”, különösen mivel „a jólét abszolutizálása nem hozta meg a várt boldogságot; az igazságtól elszakadt szabadság nem hozta meg az ígért beteljesülést; és az anyagi fejlődés önmagában nem tudta kielégíteni az emberi szív mély vágyát”. Mindez hozzájárul a kimerültség és az üresség növekvő érzéséhez – ezek annak a jelei, hogy csak Isten töltheti be ezeket az űröket.
XIV. Leó pápa aláhúzta, hogy az Úr már munkálkodik, és kegyelmével előttünk jár. Emlékeztette a papokat, hogy az Egyháznak ma „biztosan nem olyan emberekre van szüksége, akiket a feladatok sokasága vagy az eredmények nyomása határoz meg”, hanem „Krisztushoz hasonló emberekre, akik szolgálatukat az Ővele való élő kapcsolat révén képesek fenntartani, akiket az Eucharisztia táplál, és akiket az őszinte önátadás jellemez”.
A pápa kiemelte, hogy „ez nem új modellek kitalálásáról vagy a kapott identitás újra értelmezéséről szól”. Inkább arról – fejtette ki Leó pápa –, hogy „ismét megújult intenzitással kínáljuk fel a papságot annak leghitelesebb magjában – alter Christus-ként –, engedve, hogy Ő formálja életünket, egyesítse szívünket, és adjon formát egy olyan szolgálatnak, amelyet az Istennel való bensőséges kapcsolatból, az Egyház iránti hűséges odaadásból és a ránk bízott embereknek nyújtott konkrét szolgálatból élünk meg”.
A pap egész életének célja, hogy Istenre utaljon, és másokat is elkísérjen a Misztérium felé anélkül, hogy elvenné Isten helyét. Leó pápa nyomatékosította, hogy az Egyház mindenkié, és hangsúlyozta a papi testvériség fontosságát. Ebben a tekintetben leszögezte, hogy „senki se érezze magát kiszolgáltatottnak vagy egyedül a szolgálat gyakorlása során”, arra buzdítva őket, hogy „együtt álljanak ellen az individualizmusnak, amely elszegényíti a szívet és meggyengíti a küldetést!” Leó pápa azzal zárta a spanyol papokhoz intézett levelét, hogy bátorította őket szolgálatukban. Arra buzdította őket, hogy imádják Krisztust, legyenek mélyen imádkozó emberek, és népüket is erre tanítsák.
Köszönet és hála, hogy papjaink tudatában vannak ennek a küldetésnek. Hittel vallják, hogy erre kaptak meghívást, kiválasztottságot és feladatot. Segítsük őket továbbra is, hogy Isten országa köztünk és bennünk egyre teljesebb legyen.
fotó: romkat.sk
