Az Úr Jézus azért jött el a világba, hogy elhintse az emberek és a történelem szívében a vágyat a végtelenre, a teljes életre, a felszabadító üdvösségre, mondta a minap a Szentatya, Leó pápa. Megállapítva, hogy az Által elküldött tanítványok száma, a hetvenkettő, egy jelképes szám, amely azt fejezi ki, hogy az evangélium reménysége minden néphez szól. Ez Isten szívének gazdagsága, az Ő bőséges aratása, vagyis műve, amelyet a világban végez, amelynek célja, hogy szeretete eljusson minden gyermekéhez, és mindnyájan üdvözüljenek.
Egyrészt Isten, mint egy magvető, nagylelkűen eljött a világba, hogy magot vessen, és az ember és a történelem szívébe elhelyezte a vágyat a végtelenre, a teljes életre, a felszabadító üdvösségre. Ezért az aratnivaló valóban sok. Isten országa, mint egy mag, kicsírázik a földben, és a mai nők és férfiak, még akkor is, amikor látszólag sok más dolog elsodorja őket, várnak egy nagyobb igazságra, keresik életük teljesebb értelmét, áhítoznak az igazságosságra, és magukban hordozzák az örök élet iránti vágyat.
Másrészt azonban csak kevesen vannak azok, akik elmennek, hogy az Úr által bevetett földeken dolgozzanak, és akik már előtte is képesek felismerni az Úr Jézus szemével a jó érett búzát, amely készen áll a betakarításra (vö. Jn 4,35-38). Van valami nagyszerű, amit az Úr tenni akar életünkben és az emberiség történetében, de kevesen vannak, akik felismerik ezt és megállnak, hogy elfogadják az ajándékot és hirdessék azt, továbbadva másoknak.
Ezért az Egyháznak és a világnak nincs szüksége olyan emberekre, akik a vallási kötelezettségeiket úgy teljesítik, mintha hitüket egyfajta külső címkeként mutatnák be. Ehelyett olyan munkásokra van szüksége, akik a missziós területen kívánnak dolgozni, szeretetteljes tanítványokra, akik bárhol is legyenek, tanúskodnak Isten országáról. Talán nem hiányoznak az „alkalmi keresztények”, akik időnként helyet adnak néhány szép vallási érzésnek vagy részt vesznek valamilyen eseményen, de kevesen vannak olyanok, akik nap, mint nap készen állnak, hogy dolgozzanak Isten mezején, megművelve szívükben az Evangélium magvát, hogy azután átadják azt a mindennapi életben, a családban, a munkahelyen és a tanulmányok során, a különböző társadalmi környezetekben és a szükséget szenvedők számára.
Ehhez nem szükséges túl sok elméleti fogalom a lelkipásztori eszmékről; elsősorban imádkozni kell az aratás Urához – mutatott rá a Szentatya, arra buzdítva, hogy első helyen álljon az Úrral való kapcsolatunk, ápolva a Vele való párbeszédet. Ő akkor munkásaivá tesz bennünket, és mint országának a tanúit, elküld minket a világ szántóföldjére.
Funty Milán kérésére 2025. július 8-án, hálaadó szentmise volt a Szepsi plébánia-templomban, mivel 20 éve, hogy főtisztelendő Semán Tibor egykori káplán atya ösztönzésére és segítségével elkezdett ministrálni. Hála Istennek, hogy azóta kitartott az oltár hűséges szolgálatában, sőt már rábízzák a helyettes sekrestyési szolgálatot is.
Adja Isten, hogy a Szűzanya közbenjárására, akit olyan nagy szeretettel tisztel, továbbra is ismételje Vele együtt „itt vagyok”, folytatva ezzel szolgálatát az üdvösség művében. Csak kérni és kívánni lehet részünkről: kísérjen őt és övéit a Boldogasszony az Úr Jézus követésének útján, hogy mindnyájan Isten országának örömteli munkásai és munkatársai legyünk és maradjunk.
fotó: romkat.sk