XIV. Leó pápa első szerdai katekézise az általános kihallgatás keretében folytatta a Ferenc pápa által az év elején megkezdett jubileumi sorozatot: „Jézus Krisztus a mi reménységünk”. Leó pápa a magvetőről szóló példabeszédben rejlő reménységről elmélkedett. Jézus ugyanis mindenhová elhinti a magot, abban bízva, hogy az ő magja, az ő Igéje, vagyis Ő maga termékennyé válik bennünk még a mostoha körülmények között is.
Szerdán délelőtt háromnegyed tízkor a Szentatya fehér pápamobilján végigjárt a Szent Péter teret jórészt megtöltő hívek sorai között, akik az „első szeretet” lelkesedésével és forróságával köszöntötték őt. Ezután olasz, francia, angol, spanyol, portugál, német, kínai, arab és lengyel nyelven olvasták fel a Máté evangéliumából a magvetőről szóló jól ismert példázatot, melyben arra hívta fel a hívek figyelmét, hogy „az a tékozló magvető valójában annak az Istennek a képe, aki szeret minket”.
A magvetőről szóló példázat bevezetés az összes többi példabeszédhez
„Az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. Az Úr legyen veletek! Örömmel köszöntelek benneteket az első általános kihallgatásomon” – kezdte beszédét a pápa, mire az első kihallgatás résztvevői nagy tapssal fogadták a Szentatya szavait, aki bejelentette, hogy folytatja a Ferenc pápa által megkezdett jubileumi katekézisek sorozatát, melynek címe: „Jézus Krisztus, a mi reménységünk”. Ma tovább elmélkedünk Jézus példázatain, amelyek segítenek újra rálelni a reményre, mert megmutatják, hogyan működik Isten a történelemben. Az Úr most egy olyan példázattal áll elő, amely egy kicsit különleges, hiszen egyfajta bevezetés az összes többi példabeszédhez és ez pedig a magvetőről szóló példázat ( Mt 13,1-17). Bizonyos értelemben ebben a történetben felismerhetjük Jézus kommunikáció módját, amely nagyon sokat taníthat nekünk az evangélium mai hirdetéséről.
A magvetés példázata Isten szavának dinamikájáról és hatásairól beszél
Minden példabeszéd elmesél egy történetet a mindennapi életből, de mégis ennél valami többet akar mondani nekünk és egy mélyebb értelemre akar utalni. A példázat kérdéseket vet fel bennünk, arra hív, hogy ne álljunk meg a látszatnál. Az elmesélt történet vagy abban rejlő kép előtt megkérdezhetem magamtól – ajánlotta Leó pápa – hol vagyok én ebben a történetben? Mit mond ez a kép az én életemnek? A példázat kifejezés valójában a görög paraballein igéből származik, ami azt jelenti, hogy eléje vetni. A példabeszéd olyan szó elé állít, amely provokál és arra késztet, hogy kérdőre vonjam magam. A magvetés példázata pontosan Isten szavának dinamikájáról és az általa kiváltott hatásokról beszél. Az evangélium minden szava ugyanis olyan, mint egy mag, amelyet életünk talajába vetünk. Jézus sokszor használja a mag képét, különböző jelentésekkel.
Isten igéje minden valóságot megtermékenyít és kihívás elé állít
Máté evangéliumának 13. fejezetében a magvetőről szóló példabeszéd egy sor egyéb kis példázatot vezet be, amelyek közül néhány pontosan arról szól, ami a földben történik: a búza és a konkoly, a mustármag, a földbe rejtett kincs. Mi is tehát ez a talaj? – kérdezte Leó pápa. A mi szívünk, továbbá a világ, a közösség, az egyház is. Isten igéje ugyanis minden valóságot megtermékenyít és kihívás elé állít. A történet elején látjuk, hogy Jézus elmegy otthonról, és nagy tömeg gyűlik köréje (vö. Mt 13,1). Szava lenyűgöz és kíváncsivá tesz. Az emberek között nyilvánvalóan sokféle helyzet van. Jézus szava mégis mindenkihez szól, de mindenkiben másképp hat. Ez az összefüggés lehetővé teszi számunkra, hogy jobban megértsük a példabeszéd értelmét.
A „tékozló magvető” annak a képe, ahogyan Isten szeret minket
Egy meglehetősen eredeti magvető indul el magvetésre, de nem törődik azzal, hogy hova esik a mag. Oda is elszórja a magokat, ahol nem valószínű, hogy azok termést hoznak, útfélre, kövek közé és tövisek közé. A magvető ilyen viselkedése meglepi a hallgatót, és arra készteti az embert, hogy megkérdezze: hogyan lehetséges ez? Mi megszoktuk, hogy kiszámítjuk a dolgokat – és néha szükség is van rá –, de a szeretetben ez nem érvényesül! Az a mód, ahogyan ez a „tékozló magvető” elveti a magot, annak a képe, ahogyan Isten szeret minket.
Isten bizakodó és reméli, hogy előbb-utóbb kisarjad a mag
Való igaz, hogy a mag sorsa attól is függ, hogy a talaj hogyan fogadja be, és milyen helyzetbe kerül, de mindenekelőtt Jézusnak ez a példabeszéde azt mondja nekünk, hogy Isten mindenféle talajra, vagyis bármelyik helyzetünkben elveti Igéjének magját: mert mi néha felületesebbek és szórakozottabbak vagyunk, néha hagyjuk, hogy elragadjon a lelkesedés, néha az élet gondjai terhelnek bennünket, de van olyan is, amikor készségesek és befogadóak vagyunk. Isten bizakodó, és reméli, hogy előbb-utóbb kisarjad a mag. Ő így szeret minket: nem várja, hogy mi legyünk a legjobb talaj, mindig nagylelkűen adja nekünk az Igéjét. Azt látva, hogy Ő bízik bennünk, talán megszületik bennünk a vágy, hogy jobb talajjá legyünk. Ez az a remény, amely Isten nagylelkűségének és irgalmának szikláján nyugszik.
Van Gogh megvetőről szóló képe a remény jele, hiszen a mag meghozza a termését
Jézus e példabeszéddel, hogy miként terem gyümölcsöt a mag, egyúttal az ő életéről is szól. Jézus az Ige, ő a mag. A magnak pedig, hogy gyümölcsöt teremjen, meg kell halnia. Ez a példázat tehát azt mondja nekünk, hogy Isten hajlandó „tékozolni” értünk, és hogy Jézus hajlandó meghalni, hogy átalakítsa az életünket. Ennek kapcsán Leó pápának Van Gogh egy gyönyörű festménye jutott eszébe, melynek címe: „Magvetés napnyugtakor”. A kép a tűző napon álló megvetőről, a földműves fáradságáról szól neki. Feltűnő a pápa számára, hogy a vetés mögött Van Gogh már az érett gabonát ábrázolja. Számára ez a kép a remény jele, hiszen így vagy úgy, de a mag meghozta gyümölcsét. Nem tudjuk biztosan hogyan történt, de így van, beérett.
Az Úr dolgozzon rajtunk, hogy mind jobb termőfölddé legyünk!
A jelenet középpontjában azonban nem a magvető áll, aki oldalt van, hanem az egész festményt a nap képe uralja, talán azért, hogy emlékeztessen minket arra, hogy Isten az, aki mozgatja a történelmet, még ha néha hiányzik, vagy távolinak is tűnik. A nap az, amely felmelegíti a föld rögeit és megérleli a magot. Kedves testvéreim, ma milyen élethelyzetben ér el minket Isten igéje? Kérjük az Úrtól a kegyelmet, hogy mindig befogadjuk ezt a magot, amely az ő szava. És ha rájövünk, hogy nem vagyunk termékeny talaj, ne csüggedjünk, hanem kérjük Őt, hogy dolgozzon rajtunk, hogy mind jobb termőfölddé tegyen bennünket! – zárta katekézisét Leó pápa. A Szentatya a világnyelveken elmondott rövid összefoglalók után végül az olasz nyelvű zarándokokat köszöntötte, majd így szólt: „Nem fejezhetjük be találkozónkat anélkül, hogy ne emlékeznénk meg nagy hálával szeretett Ferenc pápánkról, aki éppen egy hónapja tért vissza az Atya házába”.
fotó: SITA
