XIV. Leó pápa a Szent Péter téren tartott általános kihallgatásán a testvériség fontosságáról beszélt, hangsúlyozva, hogy a húsvéti lelkiség élteti az egységet, és a feltámadt Krisztussal járva mindnyájan testvérek lehetünk.
A Szentatya szerint ha hiszünk Krisztus halálában és feltámadásában, és megéljük a húsvéti lelkiséget, az reménnyel tölti meg életünket, és arra bátorít, hogy a jóba fektessünk be, különösen is segít abban, hogy szeressük és tápláljuk a testvériséget, amely kétségkívül az emberiség egyik legnagyobb kihívása napjainkban.
A testvériség egy mély emberi adottságból fakad, és képesek vagyunk kapcsolódni, valamint valódi, hiteles kötelékeket tudunk létrehozni egymással. Kapcsolatok nélkül nem tudnánk élni, növekedni, tanulni. Ha önmagunkba zárkózunk, félő, hogy a magány betegségébe esünk, sőt, narcizmusba, amely csak érdekből törődik másokkal.
A pápa emlékeztetett, a testvériség ma sem magától értetődő, és nem is jön létre azonnal, hiszen a világban zajló konfliktusok és háborúk, a társadalmi feszültségek és a gyűlölködések inkább az ellenkezőjét látszanak bizonyítani.
Mindazonáltal a testvériség nem elérhetetlen szép álom, sem néhány álmodozó ábrándja. A testvériséget fenyegető árnyak legyőzéséhez vissza kell térnünk a forrásokhoz, és mindenekelőtt abból kell világosságot és erőt merítenünk, aki egyedül képes megszabadítani az ellenségeskedés mérgétől.
A testvér szó eredeti jelentése gondoskodni, szívén viselni, támogatni és fenntartani, és ez minden emberre alkalmazva felhívássá, meghívássá válik. Gyakran azt gondoljuk, hogy a testvéri szerep a rokoni kapcsolatra, a vér szerinti kötelékre, az ugyanazon családhoz tartozásra utal, pedig a nézeteltérés, a szakadás, sőt olykor a gyűlölet is rombolni tudja még a rokonok közötti kapcsolatokat is.
Ferenc pápa újra ráirányította a figyelmet Assisi Szent Ferenc "omnes fratres" szemléletére: "ez a »tutti«, ez a »mindnyájan«, amely Szent Ferenc számára az egyetemes testvériség befogadó jele volt, a kereszténység lényegi vonását fejezi ki", mert a kereszténység kezdettől fogva a mindenki üdvösségét szolgáló örömhír hirdetése volt, sosem kizárólagos módon vagy magánjelleggel.
Ez a testvériség Jézus parancsán alapul, amely új parancs, mert ő maga valósította meg, az Atya akaratának tökéletes teljesítésével: neki köszönhetően, aki szeretett bennünket és önmagát adta értünk, mi is képesek vagyunk szeretni egymást, és életünket is oda tudjuk adni másokért, mint az egyetlen Atya gyermekei és valódi testvérek Jézus Krisztusban.
Jézus mindvégig szeretett bennünket, és bár földi élete a végéhez ér, a harmadnapra történt feltámadása egy új történet kezdete. A tanítványok pedig teljesen testvérekké válnak, nem csupán a fájdalom, hanem főként a feltámadás felismerésével.
kép: közösségi média
