Nem emlékszem, hogy lett volna eddigi életem során bármi, amire azért figyeltem volna fel, mert kitüntetett gyermeki érdeklődés követte. Vagyis mégis. Van egy médium, ami azonban sokkal több annál, mert nem csupán híreket közöl, beszámolókat, riportokat közvetít, hanem irányt mutat. Olyan médium ez, olyan sajtó, ami olvasóját, hallgatóját, követőjét karon fogja, átkarolja, és miközben együtt jár vele kifejezetten érdekes és izgalmas utakon, igyekszik megóvni a botlásoktól, a rossz elágazásoktól. S bár egy ilyen életút rendkívül csábító, mégsem találtam volna rá magamtól, mert emberségemben gyarló vagyok. De jöttek a gyerekek, a maguk tiszta lelkükkel, csodát látó szemükkel, meseszép képzeletükkel: mindezt rajzpapírra vetették, dolgoztak vele lelkiismeretesen. Aztán egyszer csak – csokorba kötve, hatalmas táblákra applikálva – közhírré téttettek ezek a művek, ámulatba ejtve a hétköznapi halandókat, köztük engem, a gyarló embert. A gyerekek megmutatták az ajtót, amin beléptem, és bámulatos közösségben találtam magam: a Mária Rádió Mirjam tereiben, ahol a munka öröm, és ahol elsőként csodálkoznak rá a gyermeki lélek rajzlapjainak elképesztő tartalmaira.
„Hogy miért életképes a rajzpályázatunk? Isten áldása van rajta! Párosul a gyermekek lelkesedésével. Amikor gondolataikat papírra vetik, üzennek. Üzennek a világnak, a felvidéki magyar közösségnek, egymásnak és nekünk. Ünnepelünk ma. Azt, hogy ötödik ízben is megrendezhettük – sikeresen: 428 pályamű érkezett be! – hagyományos rajzpályázatunkat. Itt hadd tegyek egy pici kitérőt, felelevenítve az elmúlt éveket. Azt mondja a szakzsargon, hogy az első évad még lehet véletlen. A második talán ismétlés. A harmadik? Nos, az már komolyabb, az bizony már hagyomány! A negyedik évad a hagyományőrzés, az ötödik pedig jubileum!”
– Szabó Zsolt, a Mária Rádió Mirjam elnökének arca szinte kivirágzott, mikor az V. Jubileumi Rajzversenyről mesélt. Minden oka megvan rá: alulról jött kezdeményezés, melynek sikere a reményre, hitre lett építve, vegyítve a mai kor gyermekeiről alkotott sztereotip képpel, ami a digitális kor generációjaként fogalmazza meg őket – a kihívás hatalmas volt, mondhatni akár, hogy lapot húztak 19-re, de bejött, és felülmúlta a várakozásokat. Talán mert kellett egy hely, egy igaz hívó szó, egy őszinte lehetőség, hogy tömegek mozduljanak meg, hogy a legszínesebb módon meséljenek érzéseikről, hitükről, lelkükről, önmagukról.
„Tartozom egy vallomással: az idei évben nem fordítottunk kiemelt figyelmet a rajzpályázat meghirdetésére. Hogy miért? Kíváncsiak voltunk, miként reagálnak a gyerekek, akik egyébként már megszokták a Mária Rádió Mirjam évente ismétlődő felhívását. Rengeteg pályamű érkezett. Ez egy tökéletes visszacsatolás számunkra, hiszen megmutatja, elmondja, hogy a gyerekek számára éppolyan fontos ez a lehetőség, mint nekünk. Évről évre színvonalasabb pályaművek érkeznek be: kifejezetten nehéz helyzetbe hozva ezáltal a bíráló zsűrit, mert nagyon nehéz dolguk van – kiválasztani a legjobbak közül a leges-legjobbakat!”
– lelkendezett interjúalanyunk, felvillantva jövőbeni terveit is: vagy árverésre bocsátják vagy megvásárolhatóvá teszik az egyes rajzokat, melyek adomány formájában működnének. Szabó Zsolt azt is elárulta, neki is van egy nagy kedvence: a mű a tavalyi év rajzversenyében érkezett be, került kiállításra és díjazásra. Ennél többet azonban még erős faggatás mellett sem árult el – láthatólag már most is nagyon kötődik az alkotáshoz.
„Közösségépítő szerepe és üzenete is van a Mária Rádió Mirjam által immáron ötödik éve meghirdetett rajzpályázatnak: bebizonyítja, hogy a felvidéki magyarság képes egy szent cél érdekében összefogni. Potápi Árpád egykori államtitkár szavaival élve: »Nincs magyar jövő magyar gyerekek nélkül.« Kis kiegészítéssel élnék: nincs felvidéki magyar keresztény közösség felvidéki magyar gyerekek nélkül, akik ki merik fejezni a gondolataikat, érzéseiket vallási, közösségi, akár hazaszereteti témában. Egyértelműen elmondható, hogy a gyerekek kreativitásának ünnepnapja az V. Jubileumi Rajzverseny a Mária Rádió Mirjamban!”
– búcsúzott Szabó Zsolt elnök, még utolsó simításokat végezve a tárlaton, mely idén – rendhagyó módon – a Tiszti pavilon dísztermében mutatta meg az érdeklődőknek a díjazott pályaműveket. Mint ismeretes, az előző évadokban a volt ferencesek temploma, ma a katonatemplomként is ismert Limes Galéria biztosított szakrális színteret a kiállításnak.
S ha már jubileum, tekintsük át az eddigi pályázati kiírásokat. Az első évben – 2021-ben – Szent József, Esterházy János, Széchenyi István és Regnum Marianum – Mária országa témákban várták a rajzokat. 2022-ben a témák: Kedvenc szentem, Így segítünk mi, Petőfi Sándor, Otthonunk a Felvidék. Egy évvel később, a harmadik pályázaton, ahogyan Szabó Zsolt mondta: amikor már hagyománnyá vált, a Kincsek karnyújtásnyira, Ábrahám, a hit atyja, valamint Csokonai Vitéz Mihály művei gyerekszemmel tematikák ösztönözték rajzra az alkotókat. Tavaly a 2024-es meghirdetés alapján a rajzlapokon a Teremtés, az Évszakok, Boldog Salkaházi Sára, illetve az Ezer év a keresztény Európában jelent meg. A jubileumi év pedig meghozta a legszélesebb, legszínesebb témacsomagot: A teremtett világ a Kárpát-medencében, a „CsudaKomárom” – Komárom csodái, Az én fenntartható jövőm, a Mária Rádió a jövő nemzedéke szemével, valamint a Fiatal szentjeink (Boldog Bódi Mária Magdolna, Szent Carlo Acutis).
A zsűri az idei évben 87 művet díjazott, s választott egy fődíjas alkotást is, melyet Pócs Eszter, az Ógyallai Építőipari Szakközépiskola tanulója jegyez. A legkreatívabb alkotásért járó elismerést Tóth Viktória, a Füleki Művészeti Alapiskola tanulója, a legkülönlegesebb mű díját pedig egy ikerpár: a Perbetei Református Óvodából érkezett Szatmári Eszter és Szatmári Emese vehették át.
„Amikor útjára indítottuk a Mária Rádió Mirjam Rajzversenyét, az volt a fő célunk, hogy megszólítsuk a felvidéki fiatalokat, a diákokat, hogy megismerjék a Mária Rádiót, annak műsorait, munkásságát. Kiemelten hangsúlyossá kívántuk tenni a keresztény értékeket, a család fontosságát, a nemzeti öntudat erősítését. S hogy milyen eredményekről számolhatunk be? Több ezer beérkezett pályaműről, valamint a szülők és diákok megkereséséről, amikor már türelmetlenül várják az újabb évek újabb témáit, hogy részt vehessenek, hogy alkothassanak”
– tudtuk meg Győri Andrea önkéntes szervezőtől. Miközben a műveket néztem, eszembe jutott egy hír, amelyet a napokban láttam a facebookon. Képzeljék: Keszthely belvárosában eltávolították az országgyűlési választások plakátjaitól súlyos-terhes táblákat, és hagyományos, picinyke patinát is magában hordozó, csúccsal ellátott henger-hirdetőoszlopokat helyeztek el, rajtuk megannyi gyerekrajzzal. A város így kíván üzenni a politikusoknak: fontos, amit csinálnak, hiszen országok, nemzetek, világok jövője van a kezükben, ám a hétköznapi emberek mindennapjait nem szabad mérgezni! Dolgozunk, élünk, teszünk-veszünk, boldogulunk, nevetünk és néha sírunk is. Hiszünk és bízunk. És mindehhez nem gyűlöletre, hanem szeretetre van szükségünk. Olyan szeretetre, olyan jövőképre, mely hatalmas erővel árad a gyerekek alkotásaiból, mert ők azt rajzolják, azt festik, ami szívükben rügyet fakaszt. A mi jövőnk az ő kezükben van. Nézzük meg, hogyan képzelik, és legyünk hálásak érte.
fotó: MRM, Bartalos Nikolas
