Kiközösítés. Exkommunikáció, vagy egyházi átok. Teológiai magyarázatuk nélkül az ember fantáziája szerint sok mindent jelenthetnek. Szinte természetfeletti büntetés képzel az elme, melyet az egyházi méltóságok teljes litugikus díszben „olvasnak” az általuk megátalkodottnak, eretneknek tartott emberekre. Borzongató vallásos gyakorlat, misztikus babonaság a múltból… Pedig ennél jóval egyszerűbb, szándéka is teljesen félreértelmezett. Ráadásul ma már az Egyház valóban nagyon csínján bánik vele, nagyon komoly oka lehet annak, hogy valakiről megállapítsák a kiközösítettség állapotát, vagy ítéletként kihirdessék. Ráadásul, aki nem része az Egyháznak, azt értelemszerűen nem is lehet abból kizárni!
A kiközösítés valósága a múltban
1917: az exkommunikáció gyógyító büntetés
Önmagától beálló és utólag kimondott
Meddig tart és mi következik utána?
A kiközösítés valósága a múltban
Napjainkban a kiközösítés kifejezés leginkább a pszichológiában, vagy a mentálhigiénés szakemberek körében használatos. A társadalom számára nem kívánatos jelenség, mely egyének hátrányos megkülönböztetését; az egészséges fizikai és szellemi kiteljesedéshez szükséges forrásoktól való elszigetelését jelenti. Minél távolabb tekintünk azonban a múltba, a kiközösítés annál valósabb; hatásait tekintve pedig végzetesebb büntetés volt. Alacsonyabb technológiai fokú közösségek esetében a csoport, segítő körén kívül maradni egyenlőnek bizonyult a lassú halállal. Margaret Mead antropológus szerint a civilizáció első jele a gyógyult combcsont. Akinek ugyanis ez beforr, azt jelenti, hogy gondoskodnak róla. Segítség nélkül, a magányos balesetet szenvedő ezt képtelen túlélni!
Az elűzetés nem önmagában járó büntetést jelentett. A kiközösített vagyona, családja, testi épsége mindenki martaléka lett, kívül esett a törzset összetartó törvényeken. Később az elv vonatkozott a társadalom legmagasabb fokain állókra is – elméletben a király is földönfutóvá vált, hűbéreseinek esküje pedig semmissé az egyházi átok terhe alatt. Gyakorlatban az ilyen exkommunikáció hatása a pillanatnyi gazdasági, politikai és katonai erőviszonyoktól függött - tudatja forrásunk.
1917: az exkommunikáció gyógyító büntetés
Az exkommunikáció az Egyházban, bármilyen furcsán hangzik is, gyógyító büntetésként említtetik. Kényszerítő velejárói azért vannak, hogy a bűnöst visszatérítsék a helyes útra. Az első századokban a bűnöket elkövető, vezeklők tartoztak a kiközösítettek csoportjába. Később a kívül rekedteket eltiltották a szentségektől, vagy a teljes egyházközösség életében való részvétel egészétől. A kánonjog 1917:2257.k 1. paragrafusa szerint az exkommunikáció a kegyelemben és az isteni életben való közösséget nem szünteti meg – ezzel szemben megtiltja a kegyelem külső eszközeiben való részesedést (lásd: szentségek stb.) „Olyan sajátosan gyógyító célú, pozitív egyházjogi büntető szankció, melyet igen súlyos büntetendő cselekmények ellen rendeltek, és amelynek elválaszthatatlan hatásai a jogok és kötelességek gyakorlásának olyan, a Codex rendelkezéseinek megfelelő (…) tilalmaiban állnak, melyek az Egyház lelki javaiból való (szinte) teljes kizárást eredményeznek”.
Önmagától beálló és utólag kimondott
A kiközösítés lehet önmagától beálló és utólag kimondott büntetésként életbe lépő. Vannak bizonyos cselekmények, megnyilvánulási formák, melyek bevégzésüknél fogva valósággá válnak. Önagát közösíti ki az, aki elhagyja hitét, tudatosan tévesen közvetítia a dogmákat, szakadást szít, meggyalázza a szentségeket, fizikailag bántalmazza a pápát és abortuszban segédkezik. Ezek első szakasza a büntetés beállásától a hatóság ítéletéig tart. Ezt követi a kinyilvánítás utáni idő. A büntetések akkor is működésbe lépnek, ha az ítélet még nincs meghirdetve. A későbbiekben az érintett személy számára tilos a szentségek végzése, kiszolgáltatása, vagy felvétele (beleértve a házasságot is.)
Az utólag kimondott kiközösítésben részesülő nem vállalhat részvételt szentmisékben, vagy más istentiszteleti cselekményekben. Ellenkező esetben a liturgiát meg kell szakítani. Az exkommunikált egyházkormányzati intézkedései érvénytelenek, és kiváltságai is semmisnek nyilváníthatók. Nem részesülhet továbbá a tisztségével korábban megegyező jövedelmezéssel sem. Ezt a magyarkurir oldaláról tudjuk.
Meddig tart és mi következik utána?
Az Egyház legkomolyabb büntetésformájáról beszélünk. Igénybevétele nem lehet könnyelmű, csupán a végső esetben alkalmazható. A büntetendő cselekedetnek súlyosnak kell lennie, és a kinyilvánítás legalább egy figyelmeztetést követően történhet meg. Addig tart, míg a makacs ragaszkodás a bűnhöz meg nem szűnik – ekkor azonban a feloldás meg nem tagadható.
folytatás következik
fotó: wikipedia, unsplash.com, pixabay.com
