Annak a gondolata, hogy Szondi Györgynek (több helyen Szondynak írják), Drégelyvár hős kapitányának Hont megyében emléket kellene állítani, már 1860-ban felmerült Ipolyságon, a Honti Kaszinóban. Ennek kiötlője a túri illetőségű Pongrácz Lajos író, közéleti nemesember és alispán volt. Aztán megalakult az itteni Szondi Emlékbizottság is.
A különféle tervek évtizedeken át sokszor módosultak, mígnem a XIX. század utolsó negyedében valóra válhatott a felsőtúri Pongrácz Lajos szép kezdeményezése és álma: elkészült a várkapitányt ábrázoló szobor, 1885-ben felépült egy kápolna az egykori csata színhelyének közelében, majd kiadták a Szondi-albumot, s végül elhelyezték a Szondi emlék-zászlót is a szakrális építményben.
A 23 méter magas toronyból, hajórészből és félkör alakú szentélyből álló emlékkápolna Simor János esztergomi érsek, hercegprímás támogatásával készülhetett el. Sajnos, a kápolna mára már eltűnt, s csak emléke él tovább. Az említett zászlót egy kicsit később helyezték ide. Amint a Pongrácz által szerkesztett albumban olvassuk:
„A maga nemében nem kevésbé érdekes látnivalója lesz az emlék-kápolnának: a hont megyei nők által készíttetett s a bíbornok-érsek engedélyével a kápolnában elhelyezett gyönyörű kivitelű Szondi-emlékzászló… /…/ e lobogó egészen megyénk országos nevű fia, hazánk tudós archeológja, Ipoly Arnold megyés püspök terve, útmutatása s felügyelete mellett készült a besztercebányai irgalmas nővérek által”. (Pongrácz, 1885:87-88. p.)
Egy másik helyen, ugyancsak az albumban az ügy mindenese közli az alábbiakat:
„Szondi György emlékének dicsőítéséhez a honti nők is járulni kívánván: nevükben erre kifejezést adni törekedett egy felhívásban Pongrácz Emma (Pongrácz Lajos lánya, szül.1859. – Cs. K. megj.) indítványozván egy zászlónak adományozását, mely a herczeg-prímás engedelméből az emlék-kápolnában fogna őriztetni.” (Pongrácz, 1885:10. p.)
Többször emlegeti leveleiben földink Pongrácz Emmát is.
A zászló anyagi fedezését sajnos Pongrácz Emmáék, azaz a honti nők nem tudták lefedni. Az Országos Széchényi Könyvtárban megtalálható Ipolyi-levelekből azonban kiderül, hogy a Szondi-ügyet püspökünk, Ipolyi Arnold is napirenden tartotta, figyelemmel követte, így a zászló elkészítését is támogatta és segítette. Egyik Garamszentkereszten kelt, Pongrácz Lajoshoz írt levelében olvashatjuk a következőket:
„Tisztelt Barátom! Óhajtásod s ígéretem szerint értesítelek, hogy a zászló ügyében szóltam intézetemben. A mi a költségvetést illeti, az ugyan jóval magasabb volna a rendelkezésre álló összegnél. De hát ez nem volna nagy akadály, mert ámbár én nem vagyok honti hölgy, de talán mint honti fiú fedezhetném”. (Fond IX/753)
Azt is megemlíti Ipolyi, hogy a zászló „a középkori kornéta alakra készült, s míg egyik oldalát “Magyarország véd asszonyának” képe díszíti, a másikán Hontmegye czímere”. Az emlékzászlót a bíborosérsek, Simor János avatta fel.
Pongrácz Emma egyébként a buzgó lokálpatrióta ötödik gyermeke volt, 1859-ben született, s édesanyját, Pongráczné Nedeczky Annát korán elveszítette. Egy ideig a tiroli Hall alapítványi intézetében tanult, s így maga is buzgó katolikussá és jótékonykodóvá vált. Rövidebb ideig Ipolyságon is lakott, majd mivel hajadon maradt, rokonaihoz került a Nógrád megyei Szügyre.
A halálakor kiadott gyászjelentésben az áll, hogy „szentmiklósi és óvári Pongrácz Anna halli nemes alapítványi hölgy” Szügyben, 54 éves korában elhunyt. Ott is temették el 1915. február 22-én.
fotó: Csáky Károly
