Pünkösd a kereszténység egyik legősibb és legjelentősebb ünnepe: húsvét után a legrégebbi, és karácsony valamint húsvét mellett a harmadik legnagyobb ünnep. Idén a keresztények május 24-én ünneplik. Jézus mennybemenetele előtt így szólt tanítványaihoz:
„Erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek... egészen a föld végső határáig." (ApCsel 1,8)
A Szentlélek jelenléte végigkíséri az üdvtörténetet. Már a teremtés hajnalán ott volt Isten Lelke a vizek fölött, később pedig az ószövetségi írásokban, képekben és próféciákban mutatkozott meg. Jézus földi életében is különleges módon működött, majd húsvét után ötven nappal új és meghatározó módon áradt ki Máriára és a tanítványokra. Az Apostolok Cselekedeteinek leírása szerint lángnyelvek formájában érkezett el hozzájuk, hogy erőt és bátorságot adjon számukra küldetésük teljesítéséhez.
A pünkösd eredete az ószövetségi hagyományokig nyúlik vissza. Kezdetben a „hetek ünnepeként" az aratás és az első termések hálaadó ünnepe volt, később azonban a zsidó hagyományban a Sínai-hegyen adott törvény és a szövetség ünnepévé vált. A keresztény értelmezésben különös jelentősége van annak, hogy a Szentlélek kiáradása éppen ezen az ünnepen történt: Isten törvénye már nem csupán kőtáblákon jelenik meg, hanem az ember szívébe íródik.
Az Apostolok Cselekedetei szerint a Szentlélek eltöltötte az apostolokat, akik különböző nyelveken kezdték hirdetni az evangéliumot, és mindenki a saját nyelvén értette meg őket. Ez a nyelvek csodája nem a megosztottságot, hanem az egységet fejezi ki: a különböző népeket és kultúrákat a közös hit kapcsolja össze. A keresztény hagyomány ezért tekinti az első pünkösdöt az Egyház születésnapjának.
Pünkösd ünnepéhez a magyar hagyományban különleges módon kapcsolódik a csíksomlyói búcsú is, amelyet pünkösd előtti szombaton tartanak. Az esemény a Kárpát-medence magyarságának egyik legjelentősebb vallási és nemzeti találkozója, amely évről évre százezreket hív közös imádságra és lelki megújulásra.
fotó: pexels.com
