Augusztus 20-án Szent Istvánra, államalapítóra és Magyarország fővédőszentjére emlékezünk, felidézve életét és a magyar történelemben betöltött szerepét.
Géza fejedelem a nyugati orientáció jegyében megnyitotta az ország kapuit a kereszténység előtt, beengedve Pilgrim passaui püspök követeit. Egyes források szerint bajor papok keresztelték meg Gézát és fiát, Vajkot, aki a keresztségben az István nevet kapta.
Az Érdy-kódex szerint Géza felesége, Sarolta álmot látott fia születése előtt, melyben egy tündöklő férfi azt jövendölte, hogy fia királyként fog uralkodni az országban, és a keresztségben az ő nevét kell adni neki. A Hartvik-legenda szerint Istvánt Isten kedveltje, Adalbert püspök keresztelte meg, és ő lett a lelki gyámola.
A névválasztást isteni akaratnak tulajdonították, mivel a görög István név latinul koronát jelentett.
Géza a kereszténység felvétele és a nyugati orientáció biztosítása érdekében Istvánt jelölte utódjává, kizárva a trónöröklésből Koppányt. A prágai Adalbert püspök elmélyítette a megtérést, és közvetítette István és Gizella bajor hercegnő házasságát. István 997-ben, apja halálakor vette át a hatalmat, azonban véres harcokat kellett vívnia az ellene lázadó törzsfőkkel.
István diplomáciai és politikai érzéke korának legnagyobb államférfiává avatta, aki megteremtette Magyarországot, kijelölve a jövőbe vezető utat.
Ő teremtette meg a magyar katolikus egyházat, bencés és bazilita szerzeteseket hívott az országba, apátságot alapított Pannonhalmán, és kolostorokat létesített, melyek a vallásos és kulturális élet központjai lettek. Elrendelte a vasárnap megszentelését és templom építését minden tíz falu számára, székesegyházat épített Esztergomban, női apátságot Veszprémben, és templomot Budán.
Hadat üzent a keresztény vallással és törvénnyel összeegyeztethetetlen dolgoknak, de a pogány korból származó, az új hittel nem ellenkező népszokásokat megőrizte vagy keresztény tartalommal töltötte meg.
István a keresztény magyar szellemet külföldön is jelenvalóvá tette, kolostort építtetett Jeruzsálemben, zarándokházat Rómában, és templomot Konstantinápolyban.
Asztrik szerzetes II. Szilveszter pápához fordult István jogainak megerősítéséért, hogy a keresztény királyság méltóságára emelkedjék, és kizárja a függőséget a német birodalomtól, valamint szorosabban egybekapcsolja az ország egyházát az állammal. Asztrik kieszközölte a koronát, a keresztet és az apostoli kiváltságot, hogy püspökségeket alapíthasson és egyházi főméltóságokat nevezhessen ki.
Istvánt az 1000. év karácsonyán kenték föl és koronázták királlyá Esztergomban. A pápától kapott előjogra támaszkodva megszilárdította a birodalom egyházi szervezetét, és országát tíz püspökségre osztotta, köztük két érsekséget alapítva Esztergomban és Kalocsán.
Az Intelmekben megfogalmazott uralkodói szabályok az igazságosságot, irgalmasságot és a keresztény erényeket hangsúlyozták, valamint a népek saját törvényei szerinti élethez való jogát.
István életét beárnyékolta fia, Imre herceg halála. 1038. augusztus 15-én, Mária mennybevitelének napján halt meg, és halála előtt a Szűzanyának ajánlotta az országot, aki így a magyarok nagyasszonyává vált.
Szent István király a nép szívében legendás hőssé, apostolává, védelmezőjévé és Magyarország eszményévé magasztosodott, akivel a korona, királyság és nemzet misztikus egységgé olvadt össze.
kép: magyarkurir.hu
