Különös adomány és lehetőség
A szemlélődő imádság egyik nagy lehetősége és alkalma megtapasztalnunk, hogy a komolyan vett lelki élet nemcsak ígéret és előkép, de mélyülő találkozási esély számunkra az egyre teljesebben kinyilatkoztatott igazságok megtapasztalására a Szentlélekben.
Bárcsak vágynánk a szemlélődés igazi mélységét, hogy a mindenható Isten múlt és jövőbeli tetteinek fényében akarnánk látni és láttatni a saját és közösségi életünk kis és nagy történelmi eseményeit, s kegyelme indítására megengednénk, hogy a Teremtő keze engedelmes anyagként formálja a szívünket.
Amint Isten embereit, a prófétákat és az Ószövetség nagyjait, sőt magát az Úr Jézust is minden teremtett dolog – a mezők liliomai, az ég madarai, a mustármag, a kovász, a búza, vagy a konkoly – a gondviselő Istenre és az Ő létben tartó szeretetére emlékeztették, úgy jó lenne, ha mi is életünk minden apró részletében és történésében készek lennénk észrevenni az Ő üzenetét.
Ehhez a Teremtő tőlünk is azt várja el, hogy rendszeresen szakítsunk időt abban a mélységben nézni saját és mások történését, amelyet a hét hat napján megélünk és teszünk, hogy a létezés gyökerében, a teremtés misztériumában észrevegyük a velünk való kapcsolatát. Ez vezet el minket a teremtő Isten önfeledt imádására és arra a felismerésre, hogy a boldogságunk igazi forrása a Neki kijáró engedelmesség.
Ne felejtsük: a Teremtő joggal várja el tőlünk, hogy az Ő napján való „semmittevésben” feltáruló látásból minél több világosság vetődjön át a következő hat napra. És a misztériumokat, amelyeket szemlélünk, észrevegyük, hogy az ember Isten képmása, de nem a felszínen, hanem a mélyben: cselekvésünk Isten teremtő cselekvésére hasonlít. Ahogyan az ember ura az anyagi világnak, amelyet alakít, úgy az Örökkévaló is ura az embernek, akit formálni akar.
„Minden írástudó, aki járatos a mennyek országában, hasonló a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő.” (Mt 13,47-53)
Mindnyájunknak ilyen, a mennyek országában jártas házigazdáknak kell/kellene lennünk, akik az Ó- és az Újszövetségből egyaránt kincseket hozunk elő. Ez a keresztségben kapott természetünk egyik különös adománya és lehetősége.
Fotó: pixabay